Ha nehezen engedsz el valakit: mi az a szeparációs szorongás zavar?
A szeparációs szorongást sokan gyerekproblémának gondolják, pedig felnőtteknél is előfordulhat – és komoly hatással lehet a mindennapokra. Lényege, hogy valaki tartósan és túlzott mértékben szorong attól, hogy el kell válnia egy számára fontos személytől, például egy szülőtől, párjától vagy közeli családtagtól.
Onnan lehet sejteni, hogy nagyobb probléma van, ha gyerekeknél 4 héten át, felnőtteknél 6 hónap vagy annál hosszabb ideig fennáll.
Több, mint csak hiányérzet
A szeparációs szorongás nem csak az, hogy valaki „hiányzik”. Aki ebben szenved, gyakran:
- pánikba esik, ha külön kell lennie a másiktól,
- folyton attól fél, hogy a szeretett személynek baja esik,
- kerüli az iskolát, a munkát, vagy akár a társas helyzeteket,
- nem akar egyedül aludni vagy otthon maradni,
- testi tüneteket produkál (hasfájás, hányinger, fejfájás) a különválás közeledtével.
A zavar diagnózisa akkor állítható fel, ha ezek a tünetek rontják az életminőséget, és nem magyarázhatók más mentális betegségekkel (pl. depresszió, agorafóbia, pánikzavar).
Iskolakerülés, pánikroham: gyakori következmények
A szeparációs szorongás gyakran már gyerekkorban iskolakerüléssel indul – a gyerek egyszerűen nem hajlandó iskolába menni. Később, felnőttként ez megjelenhet munkakerülésként vagy szociális visszahúzódásként.Nem ritkák a pánikrohamok sem: szapora szívverés, légszomj, szédülés, hányinger jelentkezhet, ha az illető külön kerül attól, akiben biztonságot érez. Fontos felismerni, hogy nem minden „iskolakerülés” vagy „elzárkózás” mögött áll más mentális zavar – egyes esetekben önállóan is kialakulhat szeparációs szorongás, és ilyenkor a gyors visszatérés a megszokott környezetbe segíthet a gyógyulásban.
A témáról bővebben itt olvashat.