A mentális betegségeknek van a legnagyobb negatív hatásuk az iskolai teljesítményre. Ezek közül is a hiperkinetikus zavar a legnagyobb ludas a dologban. A testi betegségek minimálisan befolyásolják a tanulmányokat.
Többszázezer norvég kamasz (11-16) részvételével zajlott egy öt éven át tartó kutatás, ami a fenti eredményeket hozta. A kamaszkor egy nagyon érzékeny időszak, amikor sok testi változás is bekövetkezik, a személyiség is fokozottan formálódik, és tele vagyunk érzelmekkel. Az ebben a korban bekövetkező betegségek nagy hatással lehetnek a fiatalok jövőjére, egyenlőtlenségekhez vezethetnek, ezért kiemelten fontos ennek a korosztálynak az egészségével foglalkozni.
Ennek a friss kutatásnak nagyon fontos eredménye, hogy a tanulási teher (educational burden) azoknál a legnagyobb, akik mentális betegségekkel küzdenek. A mentális betegségek közül is a hiperkinetikus zavar az, ami legjobban megnehezíti a tanulást. A hiperkinetikus zavarral küzdőkről leginkább úgy hallunk a hétköznapokban, mint ‘hiperaktív’ vagy „ADHD”-s vagy „figyelemzavaros” gyerekek. Ők azok, akiknek a figyelme könnyen elkalandozik, nem tudnak sokáig egy dologra koncentrálni, nem ülnek meg könnyen a tanórákon és azokon kívül sem, de ezen kívül még számos más tünete is van a rendellensségnek. Norvégia egyébként egyike azon országoknak, ahol kiemelt figyelmet kap a hiperkinetikus zavarral élő gyerekek kezelése, úgyhogy más országokban, köztük Magyarországon, még nagyobb lehet a tanulási teher ezeken a diákokon.
Nagyon fontos lenne, hogy minél hamarabb dignosztizálják a hiperkinetikus zavart, és időben megkezdődjön a fejlesztés, mert sok esetben csak a csecsemőkori reflexek bent ragadása okozza a tüneteket, és ezek „kimozgathatóak” a gyerekekből. Nagyon fontos lenne az is, hogy legyenek felkészült pedagógusok, akik ezekkel a gyerekekkel megfelelően tudnak bánni, hatékonyan tudják őket tanítani. És nagyon fontos lenne a szülőknek nyújtott pszichés segítség is. A hiperkinetikus zavarral élő gyerekek szülei ugyanis egészen pici kortól tapasztalják, hogy valami nem stimmel a babájukkal, és ezek a nehézségek rettenetesen nagy terhet rónak rájuk pszichésen. Arról nem is beszélve, hogy egy „hiper” gyerekkel otthon is mindig tanulni kell, és hogy miként, az se mindegy.
Minden harmadik-negyedik gyereknél előfordul valamilyen pszichés zavar, amivel segítségre szorul. Közöttük a leggyakoribb a hiperkinetikus zavar. Ennek tudatában láthatjuk igazán, hogy nem csak az egyénnek és a közvetlen környezetének jelent kihívást ez a betegség, hanem az egész társadalomnak.
Nógrád, 2022.06.28.
Mózer-Zima Katalin