Egyre többet halljuk, hogy a mostani járvány után az életünk nem lesz ugyanolyan, mint előtte. Annyi bizonyos, hogy a pandémia felerősítette a folyamatokat, amelyek alapján már egy-két éve mondjuk: a jövő itt van. Most berobbant az életünkbe, és mindannyiunkat arcul csapott.
Már legalább húsz éve zajlik a társadalom lényegi átalakulása: a versengő kapitalizmus egyre inkább együttműködővé válik; a nagy rendszerek egyre nehézkesebben működnek és több közösségi megosztásra alapozott megoldás honosodik meg. A verseny és az együttműködés új meg új értékteremtő megoldásokkal jelentkezik. Új szó is született, a közgazdaságtan erre alkotta meg a cooperation (együttműködés) és competition (verseny) szavak összevonásával a coopetition kifejezést. Más esetekben a nyereségérdekelt és közcélú tevékenységek ötvözeteként hibrid értékteremtő folyamatokat hoznak létre.
Mindeközben alapjaiban változtatja meg az életünket a digitális átmenet. Az egyre szélesebb körben alkalmazott technológia nyomán létrejött a digitális lenyomatunkból kirajzolódó digitális ikerpárunk. Ennek is eredménye, hogy
mára az adat lett a legfontosabb erőforrásunk és nyersanyagunk. Hogy mit kezdünk vele, sürgetőbb és fontosabb kérdés, mint valaha.
A mostani járvány megmutatta, hogy az adatok gyűjtésének gyakorlata és felhasználása nagyon sokféle a világban, és a mindennapok során bőven van még tanulni való az adatok adta lehetőségek kihasználásáról. Nagyon sok új kérdés merül fel, amire ma még nincs jó válaszunk.
Az új koronavírus járvány mielőbbi leküzdéséhez a terjedés megakadályozására van szükség. Ezt ezúttal nem sikerült földrajzilag lehatárolva megvalósítani, úgy, mint 2003-ban a SARS vírus esetében. Nagy szerepet játszhatott a vírus nagyobb fertőzőképessége és hosszabb tünetmentes lappangási ideje, a jelentősen megnövekedett légi utasforgalom, valamint a Kínától távolabbi országok többségében tapasztalt információ- és tudáshiány, esetenként felkészületlenség. A világjárvány kialakulása után megoldásként marad a fertőzés lassítása és az immunitás megszerzése az emberek minél nagyobb körében: ha a közösség nagyobb része túlesik a fertőzésen, a közösen megszerzett nyájimmunitás megállítja a vírusfertőzés terjedését. Ugyanakkor a mostani járvány szabadjára engedésével olyan mértékben nőne meg a kórházi és intenzív osztályos, valamint lélegeztetőgépet igénylő kezelések száma, hogy arra egyetlen ország egészségügyi rendszere sincs felkészülve. A járvány kontroll nélküli terjedésével szinte egyik napról a másikra a katasztrófa-orvostan frontvonalbeli helyzete jelenik meg az eddig békés városok nyugodt kórházi falai között. Erre sem az egészségügyi személyzet, sem a lakosság, sem a vezetők, a politikusok nincsenek felkészülve. Két hatás között kell megtalálni a köztes utat: a járvány terjedése gyorsítja az immunitás megszerzését, azonban erősíti a kórházi háborús helyzetet és rövid idő alatt drámaian sok halálozást okoz. A másik oldalról a fizikai találkozások csökkentése, a társadalmi távolságtartás lassítja a járvány terjedését, csökkenti a kórházak terhelését, viszont jelentősen lelassítja, mi több, kizökkenti a mindennapi életet, az egyes embernek komoly mentális és fizikai megpróbáltatást, a közösségnek és gazdaságnak óriási terhet jelent.
A járvány megállítása és az élhető élet közötti egyensúly megtalálásában ma már segítenek az adattudományi elemzések.
Digitális lenyomatunknak és a nagy mennyiségű, sokszínű adatsor gyors elemzésének lehetősége nyomán a korábbinál pontosabb, akár személyre szabott válaszokat tudunk adni ebben a helyzetben is. Ahogy haladunk előre a járványban, az egyre több adat egyre kiterjedtebb elemzése eredményeként egyre többet tudunk a jó megoldásokról is.
Adatok alapján tudjuk, hogy a koronavírus (SARS-CoV-2 – severe acute respiratory syndrome-related coronavirus) új változata, ami a COVID-19 (2019-es koronavírus fertőzés) fertőzést okozza, mennyire fertőzőképes, milyen arányban betegednek meg a fertőzöttek és közülük hányan kerülnek kórházba, lélegeztetőgépre, mennyi a fertőzés lappangási ideje, és hogy tünetek nélkül is fertőz. Különböző tesztekkel – igaz, valamekkora hibaszázalékkal – nyomon követhetjük, ki hordozza éppen a vírust, ki az, aki már fertőzött és korai immunválasszal reagált a vírusra, és ki az, aki immunválasza alapján már túlesett a fertőzésen. Génszekvenálási módszerekkel nyomon tudjuk követni, hogy milyen mértékben mutálódik a vírus, sőt látjuk a terjedés útvonalát is.
Az utazási adatokból, valamint a mobiltelefonok cellaadataiból szinte minden ember aktivitását, találkozási gyakoriságát le tudjuk írni. Ezeket együttesen felhasználva hálózatkutatási módszerek segítségével nagyon pontosan leírható egy közösségben a vírus terjedési útja, akár iránya is. Meghatározhatók a gócpontok, például a repülőterek, vasútállomások, vagy éppen az egészségügyi és szociális intézmények és azok dolgozói. Az eddigi adatokból látjuk, hogy a fertőzés kikre jelent súlyos veszélyt: a krónikus betegekre – különösen a meggyengült tüdő- és szívkapacitású betegekre, cukorbetegekre, immunbetegekre, valamint az idősekre. A járvány terjedésével egyre több összefüggésre jönnek rá az elemző szakemberek, például, hogy azokban az országokban, ahol csecsemőkorban kötelező a BCG oltás, más lefolyású lehet a járvány.
Ezek alapján a járvány minél gyorsabb és legkisebb társadalmi és gazdasági hatású kezelése úgy lenne megvalósítható, hogy azok, akik tünetmentesen, enyhe tünetekkel vagy egy átlagos influenza lefolyásával átesnek a fertőzésen, minél hamarabb találkozzanak a vírussal és váljanak immunissá – ma azt gondoljuk, hogy ez valóban kialakul. Ugyanakkor ügyeljünk arra, hogy a lakosság azon 20-30%-a, amelyik biztosan veszélyeztetett, ne fertőződjön meg. Ezzel a közösség többsége immunissá válik, és jelentősen lelassul, egy adott közösségben akár meg is áll a fertőzés terjedése.
Adatok alapján a járvány kontrollálását is nagy pontossággal meg tudjuk tervezni, különösen, ha be tudjuk azonosítani a fertőzött egyéneket. Így tett Dél-Korea: rengeteg teszttel és a fertőzöttek találkozásainak feltárásával (kontaktus-kutatás) beazonosította a fertőzöttek jelentős részét, és nyilvános applikáció alkalmazásával név nélkül közzétette a beazonosított fertőzött egyének jelenlétét, várható jelenlétét (pl. az ID35-ös fertőzött jegyet vásárolt online a Szivárvány mozi 9. sor 14. és 15. székére a ’Járvány’ című film 15.30-kor kezdődő vetítésére.)
Az egészségügyi dolgozókat teljes körű védőfelszereléssel látta el, kiképezte őket a megfelelő használatukra, valamint a szükséges eljárásokra. Így a járvány kis közösségek köreiben terjedve gyorsan, kevés halálos következménnyel jutott túl a gyors, nem kontrollált növekedési fázison. Németország is hasonló utat kezd járni, alacsonyan tartva a halálozást. Igaz, azt is tudjuk, hogy a kormányzat ott évekkel ezelőtt tanulmányban dolgozta fel egy mostanihoz hasonló járvány forgatókönyveit a hozzátartozó kezelési eljárásokkal.
A technológia az életmentés és a jobb egészség új távlatait nyitotta meg. Míg korábban legtöbb esetben arra kényszerültünk, hogy átlagok, nagyobb csoportokra vonatkozó becslések alapján hozzunk döntéseket, ma már lehetőség nyílik arra, hogy sok ember sokféle adatának összegyűjtésével a nagy képre utaló adatokat rendkívül nagy részletességgel elemezzük. Az ennek nyomán leírt egyértelmű összefüggések, valamint
egyéni tesztek, beazonosító vizsgálatok révén lehetővé válik, hogy egyedi, személyre szabott megoldásokat alkalmazzunk,
akár az egész társadalomra kiterjedően. Az adatelemzések új lehetőségeire jó példa, hogy az Apple a Stanford Egyetemmel közösen az Apple Watch által mért, nagyszámú egyéni pulzusadat elemzésével olyan algoritmust fejlesztett ki, amely elég nagy pontossággal figyelmeztet pitvarfibrilláció (az életet veszélyeztető leggyakoribb szívritmuszavar, amely a remegés miatt elszabaduló vérrögök miatt stroke-ot okozhat) megjelenésére. A sajtóban itthon is megjelent, hogy egy fiatalember életét az okosórája figyelmeztetése nyomán felkeresett kardiológus mentette meg.
Az európai gyakorlat és jogi szabályozás mellett azonban sok kérdés merül fel.
Ha minden adatomhoz hozzáférhet valaki, akkor nem él-e vissza vele? Rendben van, hogy célzott kezelésben részesülhetek, és a mögöttes törvényszerűségek ismeretében személyre szabott útmutatást kapok, de ki és hogyan biztosítja teljes mértékben, hogy nem lesz ebből bármilyen hátrányom? Vagy, ha kimutatják, hogy a jelen állapotom mellett kevés esélye van egy drága kezelés gyógyító hatásának, és ezért azt nem kapom meg, köteles vagyok-e elfogadni a döntést? Személyes adataim megosztása rengeteg előnnyel jár, s mind a közösség, mind az én későbbi életem számára jelentős többlethasznot kínál, de ki és hogyan biztosítja, hogy ebből nem inkább károm lesz? Csupa olyan kérdés, amire nem tudjuk a választ, ráadásul az is egyértelmű, hogy abszolút igazság nincs. Ezért merül fel, hogy
adatvagyonunk kihasználásához, a nagyobb közjó és egyéni hasznok eléréséhez új társadalmi szerződésre van szükség.
Olyanra, amely az egyén és a közösség érdekeit új szempontok mentén, új arányokkal és hangsúlyokkal szabályozza.
Az új társadalmi szerződés kérdésköréhez tartozik egy másik téma is. A Covid-19 járvány rámutat, hogy bár az egyes tudományágak eredményei előre jeleztek szinte mindent, ami az elmúlt hetekben, hónapokban bekövetkezett, ezek az ismeretek rendszerezett és összesített formában nem jutottak el a tudományos szférán kívülre. Ez pedig a tudomány képviselői számára is fontos figyelmeztető jel. Másfél éve ültem egy olyan, tudományágakon átívelő nemzetközi konferencián, ahol akadémikusok, elismert tudósok, professzorok arról vitáztak hosszan, miként kell a tudománynak kilépnie az elefántcsonttoronyból. Hogyan tegyék közérthetővé az eredményeket, milyen megoldásokat kell találni ahhoz, hogy a tudományos ismeretek nagyobb mértékben járulhassanak hozzá a világ jobbá tételéhez?
Az egyik ilyen lehetőség az úgynevezett ’részvételi kutatások’ megvalósítása, amelyek során a kutatásban résztvevők a folyamat aktív formálói is.
Ebből a szempontból a jelenleg is zajló járványkezelést az egyes országok sokszínű gyakorlatával, valamint részletes adatgyűjtéssel és elemzéssel olyan világszintű részvételi kutatásnak is tekinthetjük, amiből rengeteget fogunk tanulni.
A legfrissebb kutatások és elemzések azt mutatják, hogy egy életképes társadalomban a lakosságnak, az oktatás és tudomány világának, az üzleti életnek, a kormányzásnak és hatalmi struktúráknak szoros együttműködésben, kompromisszumok árán kell döntéseket hozniuk. Döntéseik mellett el kell kötelezniük magukat, és részt venniük a közös döntések közös megvalósításában. Már csak azért is, mert minden előrejelzés azt mutatja, hogy a következő néhány évben a sok bizonytalanság mellett egy bizonyosság van: a rendkívül gyors és folyamatos változás, amelynek során az alkalmazkodáshoz folyamatosan és gyorsan tanuló társadalomra van szükségünk.
Az új évezred első száz éve számos előrejelzés szerint az egészség évszázada. A mostani járvány rámutat arra, hogy az élet és az egészség egyéni és közösségi szinten egyaránt tényleg fontos. Ha ez így van, akkor a figyelmünket valóban fordítsuk erre. Ismerjük meg pontosan, hogy mi támogatja egészségünket és mi rongálja, milyen diagnosztikus és terápiás eljárásoknak van haszna, és ezt minél jobban tudjuk személyre szabottan, konkrét egyéni helyzetekben megmondani.
Vegyük komolyan, amit az adatok elemzése mutat. Csak néhány példa:
a kultúra élvezete és a művészetek gyakorlása meghosszabbítja az életet és jobb egészséget biztosít, csakúgy, mint a lakóhely körüli zöldterület. Az értelmes munka szorosabb összefüggésben van az egészséggel, mint a jövedelem nagysága.
A fogyasztás mennyisége alig függ össze az egészséggel, ellentétben a lélekkel való foglalkozással és a spiritualitással. Végül, a legnagyobb hatással a támogató közösség van az egészségünkre. Összességében az egészségünk szempontjából is igaz, hogy sokkal inkább összetartó, megértő közösségre van szükségünk, mint a tárgyi javak fogyasztására.
’Az adat életet ment’ program célja, hogy adatok gyűjtése, elemzése és személyre szabott alkalmazása révén jobb egészségtámogató és gyógyító megoldásokra hívja fel az ország lakosainak figyelmét, és olyan kutatási programokat valósítson meg, amelyekkel a tudomány és a lakosság képviselői közösen találják meg az új, eddiginél jobb eljárásokat és kezeléseket.
A támogatási és részvételi lehetőségeket az azadateletetment.org oldalon találja meg.
Budapest, 2020. április 17.
Dr. Lantos Zoltán, programvezető