Az adatökoszisztémák létrehozása a legfontosabb megoldás az egészségügy első vonalának megerősítésére, hangzott el egy nemzetközi online konferencián a közelmúltban. Másrészről Csepeli György legújabb könyve, az Ember 2.0 ajánlója szerint akkor maradhatunk emberek, ha körültekintően és tudatosan rezisztenssé válunk a digitális átalakulás adatalapú homogenizáló kényszereivel szemben. Az egy éve létrehozott Human 2.0 nemzetközi kutatócsoportunkban harmadik alapító kutatótársam, Z. Karvalics László szerint a Covid-járvány azzal is szembesített bennünket, hogy új információs világrend kialakítása szükséges, amelynek kulcsa az információ- és tudáskormányzás. Mindezekből kiderül, hogy az előttünk álló feladatok megoldása sem gyors, sem egyszerű nem lesz. S bár sokan a globalizáció lassulását vagy visszafordítását jósolják, mégis amire szükségünk van, az inkább a globális kooperáció még magasabb szintre emelése,
a jobb információáramlás és a nemzeti kormányokon túllépő globális információs platformok
működtetése. Az Európai Unió ezt a Digital Single Market programjával célozta meg, benne az országok egészségügyi és szociális adatainak harmonizációjával, míg a skandináv országok már az egységes egészségügyük kialakításán dolgoznak. Az országokon átívelő együttműködés legfontosabb célja, hogy rugalmasabb, ellenállóbb és emberközpontú egészségügy jöjjön létre. Az ilyen rendszerek
hatékonyságának elsődleges követelménye a szolidaritás,
a mostani járványkezelésben például egyértelművé vált, hogy az elhanyagolt periféria a centrumot is veszélybe sodorja, ahogy ezt láttuk Szingapúr példáján, ahol a sikeres kezdeti védekezés után április második felében a tömegszálláson lakó vendékmunkások körében ugrott meg viharos gyorsasággal a fertőzöttek száma, veszélyeztetve a teljes városállam lakóinak egészségét.
Amellett, hogy az adatalapú információs együttműködéseknek országokon és kontinenseken átívelőknek kell lennie, a mai rendszerekre jellemző egyéb határokon is át kell nyúlniuk. A tudományterületek jelentős széttagoltságát is meg kell haladnia, az egyes szakpolitikákat és szektorokat is össze kell kötnie, valamint
a különböző szféráknak is szorosan együtt kell működnie,
a közszférának, a tudományos életnek, az üzleti vállalkozásoknak és a civil szervezeteknek. Mindez együtt tud olyan eredményeket és értékeket felmutatni, amelyek képesek meggyőzni az embereket arról, hogy érdemes megosztaniuk az adataikat. Az tud motiváló lenni, ha segítséget kapunk, amikor kérdésünk vagy bajunk van, ha a megosztott adataink nyomán javul az egészségügyi ellátás, ha könnyebben hozzáférünk a pontos diagnózishoz, és célzott személyre szabott kezeléseket, javaslatokat kapunk. A bizalom érdekében az adatkezelés átláthatósága, valamint a folyamatosan ellenőrzött és publikált adatbiztonság elengedhetetlen. A sokat emlegetett interoperabilitás és az adatok titkossága mellett egyre jobban előtérbe kerül a fent említett szolidaritás keretei között az
igazságosság, a széles körű egyenlő hozzáférés,
valamint a kiszolgáltatott és veszélyeztetett személyek beazonosításának és gyors elérésének lehetősége.
A széles körű nemzetközi adatközpontú megoldások megvalósítása közelebb hozza az egészség terén mutatkozó egyenlőtlenségek csökkentését és az egyetemes egészségügyi ellátás lehetőségét. Ehhez mindannyiunk aktív részvétele szükséges, legalább az adataink megosztásával és felhasználásának engedélyezésével, mert ez teszi lehetővé a személyre szabott orvoslást, a célzott kezeléseket. Az egészségünk átfogó fejlesztéséhez a szolidaritáson keresztül vezet út, adattestvérekké kell válnunk, hogy a modern egészségügy fejlesztéseinek jótékony eredményeiből részesüljünk.
Budapest, 2020. június 22.
Dr. Lantos Zoltán, programvezető