Az apáknak az első gyermekük születése után csökken az agykérgi térfogatuk, derül ki egy új kutatásból. Az agy átalakulását figyelték meg náluk a szülés előtti és a szülés utáni időszak között, összehasonlítva a gyermektelen kontrollcsoporttal. A szürkeállomány térfogatából veszítettek, különösen az agy azon részein, amelyek a szociális megismeréshez és a tudatelmélethez kapcsolódnak.
Jaj, ne, zsugorodik az agyam, veszítek a szürkeállományból!
Gondolhatnák az újdonsült kispapák, azonban ebben az esetben olyan jó változások történnek, amelyek javítják az apák szülői készségeit. Az agyban valamiféle konszolidáció és átszerveződés zajlik, amely a szociális feldolgozási területet ésszerűsíti, így az új szülők hatékonyabbá válnak, a szülői tevékenységgel kapcsolatos készségeket fejlesztenek, és kötődést alakítanak ki a csecsemővel.
A szülői létbe való átmenet a felnőttkorban a fokozott idegrendszeri formálhatóság fontos időszaka. Az elmúlt évtizedben a kutatók felfedeztek egy globális emberi szülői gondozó agyi hálózatot, amely érzékeny a terhesség okozta tényezőkre és a gyermek által adott szenzoros jelzésekre. Az anyai agyi formálhatóságra (plaszticitásra) vonatkozó új bizonyítékok növekvő érdeklődéshez vezettek az apai idegrendszeri formálhatóság iránt. A mostani eredmények szerint
a gyermeknevelésben részt vevő apák a várandósság megélése nélkül tapasztalják meg az újszülött gondozásának kognitív, fizikai és érzelmi követelményeit.
Budapest, 2022. szeptember 29.
Dr. Lantos Zoltán, programvezető