Az Európai Parlament a héten megszavazta az egészség európai uniójának programját, amelynek szükségességét a covid járvány tanulságai felerősítettek és sürgetővé tettek. Az egészségügyi ellátások és a népegészségügy egységesítésének jelentőségét ugyanakkor már korábban felismerték, mert az európai lakosok egészségének régiónkénti jelentős különbsége az esélyegyenlőség elvét sérti. A szándékon kívül a technológia, a szervezési modellek és a szemlélet is eljutott arra szintre, hogy az eltérő örökséggel, társadalmi szerkezettel és egészségviselkedéssel rendelkező országok közösen alakítsák ki azt az új egészségökoszisztémát, amely emberközpontú, fenntartható egészségügyet eredményez, élhető az egészségügyi dolgozók számára és növeli az egészségben, aktívan letöltött életévek számát.
Az egységesítés már a digitális egészség modelljére épül, amely az egyének mindennapi egészségét támogatja sokféle eszközzel, applikációval és szolgáltatással, jellemzően a népegészségügyi feladatok modernizált megoldásait alkalmazva, az internet és az okostelefonok, okoseszközök révén széles körben hozzáférhető módon. Ezek a digitális és személyes-digitális vegyes szolgáltatások fokozatosan egész életünket átható módon támogatnak bennünket az egészségünk megőrzésében, fejlesztésében. Egyre inkább személyre szabottá válik mindez, csakúgy, mint az egészségügy. A mind pontosabb diagnosztikus eljárások és eljárás-sorozatok mind célzottabb kezelési módokkal társulnak, egyre több embernek egyre kevesebb mellékhatással nyújtva gyógyulást, teljes értékű életet.
A személyre szabott, digitális és adatintenzív egészségszolgáltatások európai uniója érdekében már korábban megszületett néhány rendelet, irányelv és stratégia. Legszélesebb körben az Általános adatvédelmi rendelet (General Data Protection Regulation) ismert, amely előtt megszületett az Európai Bizottság stratégiája az összekapcsolt digitalizált egységes piacról. Ennek szakpolitikai célkitűzése az egészség és gondozás egységes digitális piaca, három fő prioritással:
(1) minden európai polgár biztonságosan hozzáférhessen egészségadataihoz, határokon átnyúló módon is,
(2) fejlődjenek a személyre szabott egészségügy szolgáltatásai az egységes európai adatinfrastruktúrára épülve,
(3) az egyének felhatalmazása és készségeinek fejlesztése annak érdekében, hogy saját egészségüket menedzseljék, és kezelésük, gondozásuk során egyenrangú partnerei legyenek az egészségügyben dolgozókkal.
Az egységes európai egészségadat-tér elérése érdekében már számos fejlesztés elindult, ahogy a szabályozás részleteinek kidolgozása is folyik már. Ennek nyomán azt várhatjuk, hogy 2027-re a fenti prioritások mentén a most megszavazott egészségunió keretei között olyan digitális szolgáltatásokhoz férhetünk hozzá, amelyek kifejlesztéséhez egy-egy ország erőforrásai távolról sem lennének elegendőek.
Ilyen körbe tartozik a fertőzések elleni egységes védekezés is, amelynek jelentőségét a COVID-19 járvány mutatta meg, azonban a szükségességét kutatók már évekkel ezelőtt megfogalmazták, mi több ki is dolgozták az alkalmazandó módszertant. Ahhoz, hogy Európában az emberek és a javak szabadon mozoghassanak, a kórokozók elterjedésének megakadályozása kiemelten fontos védekezési cél, amelyet a leghatékonyabban megelőző intézkedésekkel lehet megtenni. A DAMA angol betűszóval elnevezett protokoll a dokumentálás, értékelés, monitorozás, cselekvés folyamatát írja le, amelynek kidolgozásában magyar kutatók vállaltak jelentős szerepet. Ma már tudjuk, hogy számítanunk kell új fertőzések kialakulására, amelynek hordozóit az új módszer szerinti széles körű adatgyűjtéssel és célzott értékeléssel a megjelenésüket követően rövid időn belül ki lehet mutatni és a terjedésük megakadályozását célzó intézkedéseket idejekorán meghozni. Egy ilyen megfigyelő rendszert az egységes európai adattérre alapozva a létrejövő egészségunió keretei között hatékonyan meg fogunk tudni valósítani.
Budapest, 2020. július 12.
Dr. Lantos Zoltán, programvezető