Munkatársam találóskérdést tett fel a napokban: Hányszor kellett hívnom a háziorvosi rendelőt, hogy megbeszéljem a táppénzes igazolás kiadását? A legbátrabb válasz 10-ig ment el, holott a mobiltelefon által rögzített kegyetlen valóság szerint egy óra alatt 101 kimenő hívást indított a rendelő telefonszámára. Vajon hányan vannak, akik ilyen kitartóak, ha enyhék a tüneteik? Vagy ha nem teljesen biztosak abban, hogy orvoshoz kell forduljanak? Hányan rettennek el, és várnak vagy keresnek más, talán rosszabb megoldást? Pontosan nem tudjuk még. Azt már látjuk, hogy a tavaszi időszakban jelentősen csökkent az orvoshoz fordulások száma a nemzetközi adatok alapján a két leggyakoribb halálokot jelentő betegségcsoportban, a szív-és érrendszeri betegségeknél és a rákbetegségeknél.
Legnagyobb mértékben a szűrővizsgálatok és az új diagnózisok száma csökkent, betegségtípustól függően felére vagy akár hatodára.
A már kezelt betegek esetében közel negyedével csökkent a felhasznált gyógyszerek mennyisége, ami hazánkban ugyancsak kimutatható. Az óvatos becslések is jelentős hatással számolnak mindezek nyomán, azonban nem mostanra és nem is a következő néhány hónapra, hanem 1-3 éves időtávban. Több évbe telik, mire pontosan látjuk az elmúlt egy év jelentős korlátozásainak és megszorításainak direkt, az egészségügyi rendszeren keresztül ható következményeit. A hosszan tartó hatással nekünk is számolnunk kell, mert az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésben Európa második felében vagyunk, bár a régió élmezőnyében Csehországgal és Szlovéniával egy szinten, azonban a diagnosztikai eljárások hozzáférésében és a lakossági szűrővizsgálatokon résztvevők arányában a legutolsók között helyezkedünk el, és nálunk az egyik legmagasabb a magánterhek aránya a teljes egészségügyi ráfordításon belül, ami az új koronavírus és covid tesztek esetében is igaz.
Miközben a jelszó szerint minden élet számít a világ számos országában, ez most csak a covidra vonatkozik, a más betegségben szenvedőknél már nem ilyen nagy a társadalmi érzékenység és figyelem.
A járvánnyal párhuzamosan a covid-rövidlátás is végigsöpört a világon, és ez még ma is tart.
Naponta új hírek, tanulmányok, vizsgálati eredmények, elképzelések, tervek és jóslatok jelennek meg járvány ügyben, miközben a korlátozások és a hosszú téli bezártság hatására fogy a türelem, a lelkierő, ugyanakkor a beoltottak számának gyarapodásával nő a remény is, hogy tavasz közepére-végére felszabadulunk a nyomás alól. Azonban lassú a vakcina szállítása, viszont már többféle áll rendelkezésre; az egyik hír szerint az első beadott oltás eredményeként csupán 33%-os a betegség elleni védettség, szemben a gyártó 54%-os adatával, egy másik arról számol be, hogy az oltás kellő számú beoltott ember esetében már jelentősen lassítja a fertőzést, miközben folyamatosan jönnek az újabb és újabb mutánsok. Majd a megnyugtató tájékoztatás arról, hogy a már alkalmazott oltás ezek ellen is véd. Gyorstalpalón tanuljuk a vakcinatechnológiát, igyekszünk apró részletekre figyelve mechanisztikusan megérteni az emberi szervezet egyik legösszetettebb rendszerét: az immunrendszert, ami azonban nem független, mert valójában a teljes idegrendszerrel és hormonrendszerrel egységben kell vizsgálni, kapjuk az egymásnak ellentmondó szakértői véleményeket, nem beszélve a hitük szerint elkötelezett ellenzőkről és támogatókról. A védőoltás mellett van olyan vírusellenes gyógyszeres terápia is, amely igazoltan képes a betegség hatékony kezelésére, igaz, Európában sokkal lassabban fogadja el a szakma, mint más földrészeken.
Emellett az emberek jelentős része természetes módon, elsődleges immunválasszal védett az új koronavírussal szemben, ahogy más koronavírusokkal szemben is. Erről szinte nem is esik szó, már arról beszélünk, hogy őket is be kell oltani a közösség védelme érdekében.
Most kézzelfoghatóvá vált annak hatása, hogy az egészséget nem tudjuk mérni, csak a betegség hiányát.
Az elsődleges immunválaszról nehezen tudunk információt szerezni, ezért az elemzésekben, betegségmodellekben, előrejelzésekben nem jelenik meg. Ráadásul aki ilyen módon védett a fertőzés ellen, hátrányba is kerülhet, mert bizonyítani nem tudja. A covid-útlevél bevezetése esetén vagy be kell oltatnia magát, amivel plusz védettséget nem nyer, de vállalnia kell valamekkora kockázatot, vagy saját költségen tesztekkel bizonyítja, hogy nem fertőzött.
Emellett a mutációk az eddigi tapasztalatok alapján ezeknél a vírusoknál inkább az enyhébb megbetegítőképesség felé terelik a szelekciót, igaz a fertőzőképesség növekedhet. Azonban most már attól is félünk.
A covid-rövidlátással közelítünk ahhoz, hogy ez az egy ügyünk marad, amit a magyar nyelv kíméletlenül dörgöl az orrunk alá: együgyű.
Az erősen beavatkozásközpontú egészségügy és az emberek többségétől elszakadt politika együttműködéséből a leegyszerűsített megoldások kerültek előtérbe a vírus elleni küzdelem zászlaja alatt, a győzelem szándékával és délibábos ígéretével.
Érdekes módon összességében a jóléti kapitalizmus legerősebb rendszerei kezelik legrosszabbul a járványt néhány olyan kivételtől eltekintve mint Finnország és Új-Zéland.
A most sikertelenek legnagyobb része egy éppen letűnő társadalmi rend élenjárói, a széteső versengő kapitalizmus korábbi nyertesei, akik rendszeresen győztek és továbbra is győzni akarnak,
előtérbe helyezve az egyén érvényesülését, kényelmét és biztonságát. Egy olyan helyzetben, amiben nem lehet győzni, különösen nem egocentrikus gyakorlat mentén, és minél inkább ezt erőltetjük, annál inkább pazaroljuk az erőforrásainkat, magunk teremtve meg a hydrával való hadakozás helyzetét, amikor egy levágott fej helyett kettő új nő.
Azok az országok, amelyek valamely szempont mentén közelebb vannak a formálódó együttműködő társadalomhoz, inkább alkalmazkodnak ehhez a járványhelyzethez, kevesebb veszteséget elszenvedve. A mindig is különlegesnek tartott Japán a sikeres covid-kezelésben is talány Európából nézve. Nagyon kevés olyan állami intézkedés jellemzi őket, amit kifejezetten a mostani járvány miatt hoztak meg, ugyanakkor már öt éve kormányprogramban fogalmazták meg az új generációs társadalom kialakításának menetrendjét, amelyben a digitális technológiára alapozott reciprocitás és esélyegyenlőség kiemelt figyelmet kap. Az adatok megosztásának és elemzésének technológiai, jogi és társadalmi vetületeivel egyaránt foglalkoznak, kulcsszerepet kap az elosztott főkönyvi technológia (Distributed Ledger Technology), amely a személyes adatok megosztásának, a kapcsolódó személyiségi jogok védelmének, valamint a célzott felhasználásnak alapfeltételévé vált.
Egy másik élenjáró ország a járványkezelésben Izrael, amely a tanuló társadalom mintaországa. Nem most vált azzá, folyamatos társadalmi innováció eredményeként jutottak el odáig, hogy ma a vakcináció laborországa az egész világ számára. Most nagyban és élesben látjuk azt, hogy a klinikai vizsgálatok és a valós alkalmazás adatgyűjtése között milyen különbségek vannak, valamint mennyivel hasznosabb és pontosabb iránymutató a gyakorlat számára és az életünk védelme szempontjából a napi gyakorlatból készült elemzés, egy minél teljesebb körű adatgyűjtésre alapozott egészségügyi megfigyelő rendszer.
Ahogy haladunk előre a járvány lefutásában és kezelésében, egyre jobban látjuk, hogy nekünk kell rengeteget változnunk, mind egyéni, mind közösségi szinten, aminek keretében
a küzdelem és győzelem helyett a tanulást és az alkalmazkodást kell előtérbe helyeznünk.
Budapest, 2021. január 21.
Dr. Lantos Zoltán, programvezető