Elég erős az immunrendszerem, hogy védekezzen a télvégi megbetegedések ellen? Mennyit és mikor aludjak ehhez? Mit és mennyit mozogjak hozzá, mennyit legyek levegőn? Hány fokos legyen a lakás napközben és éjszaka? Pontosan mit és hányszor egyek? Kellenek hozzá vitamin-készítmények is? Milyenek? A nem túl távoli jövőben ezekre a kérdésekre személyre szabott válaszokat fogunk kapni, amennyiben Európában is több száz milliónyian megosztjuk az adatainkat. Az egyéni javaslatokat azok számára, akik megosztják az adataikat, mert a személyre szabás csak így valósulhat meg.
Az adatalapú társadalom egyik ellentmondásává válik, hogy biztonságunkat egyre nagyobb mértékben a személyes terünk jelentős részét képező adataink megosztása teszi lehetővé. Mi történik, ha előre látjuk a jövőt? Egyre több majdani elemét írhatjuk le, különösen egy-egy szeletét, főleg mikroszinten az előrejelző és javaslattevő algoritmusok révén. Azonban csak akkor, ha túlnyomó többségünk megosztja az adatait. Azok a társadalmak, amelyek széles körben felhasználják az egyéni adatokat az algoritmusok fejlesztésére, hamarabb jutnak el olyan adatelemzésekig, amelyek a legapróbb változások alapján is képesek jelezni, hogy valamilyen egészségre káros folyamat indult el. Vagy olyan gyógykezelési eljárásokat tudnak kidolgozni, amelyek célzott hatást váltanak ki a szervezetben, minden eddiginél jobb hatást és minimális nem kívánt hatást eredményezve.
Hiába van meg a módszertan, az eljárás és az eszköz, ha nincs hozzá elég adat.
Ma Európa ebben lemaradt Kínával és az Egyesült Államokkal szemben, és ami még fontosabb, nem képes kihasználni a technológia adta lehetőségeket. Ezért az adatmegosztások és az egyéni adatok kezelése terén gyökeres változásokra van szükség.
A háttérben az áll, hogy a digitális átalakulásnak köszönhetően ma már szinte minden mozdulatunkról adatlenyomat keletkezik, mi több, a különböző otthoni készülékek, szenzorok és testen hordható eszközök a szervezetünk működését is nyomon követik. Mindezek együttesen nagyon pontos képet alkotnak rólunk, amely egyszerre jelent óriási veszélyt és sosem látott lehetőségeket.
Egyik oldalon megjelentek a személyiségtolvajok kiberbűnözőkként, másik oldalon sok ember személyes adatainak összesített elemzésével olyan új személyre szabott egészségmegőrző-eljárások és gyógykezelések válnak elérhetővé, amelyekre ilyen részletességű és nagyságú adatbázisok nélkül esélyünk sem lenne.
Európa számára a legnagyobb feladat a digitális átalakulás adta lehetőségek kihasználása érdekében az, hogy megtalálja az egyensúlyt a személyiségi jogok védelme és az adat-közjó hasznosítása között.
› Digitális világunkban 50 milliárd eszköz csatlakozik egymáshoz az interneten keresztül.
› Személyenként átlagosan 6 csatlakoztatott eszközt használunk.
› Ezek közül a mobil és testen hordható eszközök hatalmas mennyiségű személyes adatot és a közvetlen környezettel kapcsolatos információt gyűjtenek.
Néhány kiemelt káros és előnyös hatás a rengeteg közül:
¬ Ezen adatok jelentős része ma a technológiai óriások kezébe kerül, jellemzően Európán kívülre.
¬ Az eszközök átlagost meghaladó mértékű használatának hirtelen megugrása a hálózat elérhetetlenségét és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatások időleges megszűnését okozhatja.
¬ A személyes adatokat felhasználó algoritmusok – robotok – mellett csökkenhet megértésünk a világról és befolyásunk saját cselekedeteinkre tudásunk gyarapítása és önfejlesztés nélkül, pl. algoritmusok által vezérelt véleménybuborékok és célzottan megjelenő fogyasztásösztönzés miatt.
+ A társadalmi változások eredményeként új foglalkozások jönnek létre, amelyek jelentős része az emberközpontú társadalmat és az egyéni jóllétet támogatja.
+ Az algoritmusok előrejelzései eredményesebb megelőzést tesznek lehetővé mind az egészség, mind a személyes biztonság terén.
+ A gépies munkák gépekhez kerülnek, a napi rutinfeladatok elvégzését virtuális asszisztensek támogatják, több időnk és lehetőségünk nyílik emberi mivoltunk kiteljesítésére.
Budapest, 2021. február 18.
Dr. Lantos Zoltán, programvezető