A hazai covid-halálozási adatok tartósan nagyon magasak, ami több, egymás hatását erősítő tényezőnek tudható be. Szerepet játszik a magas megelőzhető halálozás, a magyar lakosság mintegy felének rossz egészségi állapota és önpusztító életmódja, sok településen az elavult fűtés miatti légszennyezettség, a dokumentált egészségügyi rendszerhibák, a nem pontosan dokumentált kórházi fertőzési gócok, a nővérek és ápolók hiánya, valamint a tizenegy legszegényebb európai régió közé tartozó három magyar leszakadó régió sérülékenysége. A pontos és átfogó elemzések hiánya mellett az is kirajzolódik, hogy az egészségügyben dolgozók önfeláldozása és hősies küzdelme ellenére a kórházba kerülő covid-fertőzöttek gyógyulási aránya alacsony sok más európai országgal összehasonlítva.
Amiben biztosan lemaradtunk az új évezredben, az az egészségügyi rendszer innovációja.
Bár az elmúlt tizenöt évben számos előrelépés történt itthon is a szektorban, azonban főleg csúcsintézmények csúcsellátási szintjein, megőrizve a múlt század második felében kialakult beavatkozásközpontú működési modellt, miközben a 2010-es években számos ország az egészségügyének gyökeres átalakításába kezdett új közgazdasági modellek alkalmazásával.
A korszakformáló digitális átalakulás révén az egészségügy teljes erőforrás-hálózata is megváltozik, adatintenzívvé és emberi szakértelem intenzívvé válik, miközben létrejön a tanuló egészségügy rendszere. A mi egészségügyünkre ma ezek egyike sem jellemző, ezért is alkalmazkodik nagyon nehezen a covid-járvány eddig nem ismert körülményeihez.
Az adatok szintjén a rendelkezésre álló egészségügyi adatvagyont sem hasznosítjuk, kevés elemzés készül, különösen nem rendszeresen, sem részletekbe menően, sem átfogóan. A szolgáltatások minőségfejlesztése és az alkalmazkodás egész egyszerűen lehetetlen ilyen elemzések nélkül, ami tartós vakrepüléshez vezet. A súlyos megbetegedések és a halálozás számai mutatóként nem elegendőek a teljes megelőzési, gyógyítási, rehabilitációs és egészségmegtartási folyamatok megértéséhez, javításához, a folyamatos fejlődéshez és javuláshoz.
Arról nem is beszélve, hogy betegregiszterek, felügyeleti és megfigyelő rendszerek adatgyűjtései terén is jelentősen elmaradtunk, alig van ilyen egészségügyi tevékenység nálunk. Miközben mára a legfontosabb erőforrásunkká az adat vált az egészség terén is, mi alig hasznosítunk ezekből valamit az egyéni gyógyító tevékenységhez figyelembe vett adatokon kívül. Új helyzetekben jó kérdéseket feltenni, azokra a válaszokat megtalálni, tanulságokat levonni, a helyzetről képet alkotni, tények alapján dönteni, előre jelezni,
a kezelőorvosok munkáját hiteles információkkal támogatni csak a mostaninál sokkal több adat és részletesebb elemzés alapján lehet.
Az egyre erősödő robotizáció mellett a gyógyítás az egyik olyan szakterület, ahol a lényegi tevékenység még nagyon sokáig emberi tudáshoz és tapasztalathoz kötött marad.
A gyógyítás legmagasabb és leghatékonyabb szintje a sok gyakorlás tapasztalatával megszerzett tacit tudáshoz kötött, ami igazoltan más idegpályákon és más döntési mechanizmussal zajlik, mint a formalizált és algoritmizálható explicit tudás.
Ezért is szükséges a szakorvossá váláshoz a sok év gyakorlati idő, amihez hasonlóan szakasszisztenssé is csak sok év gyakorlati tapasztalattal válhat valaki. Erre a tudásra csak tízezres nagyságrendű eset személyes tevőleges tapasztalatával lehet szert tenni.
Magára a hatékony munkavégzésre pedig a rendkívüli koncentráltság és ráhangolódás jellemző, vagyis a megfelelő munkakörülmények.
Így válik a megfelelő munkakörülményekkel együtt egy szakdolgozó és egy szakorvos a magas minőségű gyógyítótevékenység zálogává. Akár ilyen tapasztalati tudással még nem rendelkező kollégával helyettesítjük, akár rohamtempóra vagy felaprózott munkavégzésre kényszerítjük őket, minőségi vezéráldozatot hajtunk végre. Már korábban is tele volt az egészségügyi rendszerünk ilyen vezéráldozatokkal, a mostani helyzetben csaknem lehetetlen a minőségi munkavégzés. A tragédia, hogy mindez az egyéni hősies helytállás ellenére, rendszerhibák és elmaradt fejlesztések miatt történik.
Budapest, 2021. április 7.
Dr. Lantos Zoltán, programvezető