A jövőnk alakításának egyik legfontosabb kérdése, milyen megoldásokat találunk az adataink megosztására, amely a mindannyiunk életét javító közvagyont növeli. Egyre több olyan társadalomtudományi vélemény van, hogy ezt a nyilvánosság kiterjesztésével, a világpolgár- és globális kollektív tudat erősítésével érhetjük el. Ma még belegondolni is alig tudunk ebbe, olyan hosszú út áll előttünk.
A digitális átalakulás nyomán a környezetünk és ennek következményeként az életünk keretei gyökeresen átalakulnak, miközben az emberi értékek és emberi mivoltunk lényegének jelentős része várhatóan nem fog változni, hiszen ezek évszázadok óta alig módosultak. Vannak az emberi gondolkodásnak és viselkedésnek olyan elemei, amelyeket meglehetősen jól ismerünk, ám sok olyan területe is van, amelyekről jóval kevesebb határozott tudásunk van, mint például az érzelmek és az azok által meghatározott döntések. Az egyéni és közösségi érdekek összehangolása tipikusan olyan közösen megoldandó társadalmi feladat, amely a digitális átmenet hatására erősödött fel és kapott új jelentéstartalmat a személyes adatok kapcsán. Az egyik legfontosabb ezek közül a digitális önrendelkezés kérdésköre, amely hazánkban az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér – EESZT egyik kiemelten fontos szolgáltatása. Miután életünk egyre több szegmensét digitális eszközök és digitálisan kísért folyamatok lenyomatai követik, az ebből kirajzolódó kép egyre pontosabb,
a mellettünk és velünk élő digitális ikertestvérünk egyre nagyobb hűséggel jelenít meg bennünket és kapcsolatainkat.
Aminek nyomán az önismeret új dimenziói nyílnak meg a rendelkezésre álló elemzések segítségével. Mennyit kell aludnom, ahhoz, hogy fizikailag és szellemileg jól teljesítsek? Milyen ételekből és mennyit egyek ahhoz, hogy tartsam a súlyomat télen és a lehető legkisebb mértékben használódjak közben? A sok emberre vonatkozó hosszú adatsorok nagy adatbázisainak elemzésével ezekre és a hasonló kérdésekre már egyre pontosabb egyéni válaszokat tudunk adni. Amennyiben hajlandóak vagyunk megosztani az adatainkat, megnyitni a magánszférát a közszféra fejlesztése érdekében, ami azután ismét az egyéni jólétet támogatja. És itt jön az óriási kérdés, hogy pontosan kivel oszthatom meg biztonsággal és mely adataimat.
Egy intézménnyel, akiben nehéz megbízni, hiszen teljesen arctalan? Vagy az új szuperszámítógépek egyikének mesterséges intelligenciájával, ahol ki tudja mi történik vele? A hatalom képviselőivel, akik biztonságos kontrollt ígérnek? Egyelőre nincs megnyugtató válaszunk, annak ellenére, hogy tudjuk, az adataink megosztása mindannyiunk számára nagyobb közjót eredményez. Valamikor a jövőben.
Amennyiben az e-egészségügyhöz való hozzáférést vizsgáljuk, mint a digitális átmenet egy jó egészségügyi jellemzőjét, Európa utolsó helyén állunk, annak ellenére, hogy az EESZT világelsőnek tekinthető, mint e-egészségügyi infrastruktúra. Azonban ezt a digitális úthálózatot még alig használjuk, nagyon sok ellenérzés fűződik hozzá. Észtország, Lengyelország és Horvátország nálunk sokkal előrébb járnak ebben a modernizációban, Európa első felébe tartozva.
Az adatalapú közjó hasznosítása az orvostudomány területén a rákbetegségek kezelésében és megelőzésében mutatkozik meg a leghatározottabban. Egyre több és egyre sokrétűbb adatot tudunk rövid idő alatt összetett adattudományi módszerekkel feldolgozni, aminek nyomán a korábbinál jóval részletesebb ismereteink vannak a beavatkozási célpontjainkról. Az utóbbi évtized eredményei birtokában néhány országban már azt is megfogalmazták célként, hogy
2050-re elérjék, ne haljon meg senki rákbetegségben.
Ez ma hihetetlennek tűnhet, azonban három területen is rohamléptekkel fejlődik a technológia és ezáltal a mindennapi egészségügyi megoldások. Egyre pontosabb diagnosztikus eljárásaink vannak a sejtjeinken belüli molekulák és a génjeink szintjén, aminek nyomán a kezelési célpontok meghatározása minden eddiginél precízebb. Maguk a kezelések is egyre pontosabbak, sokféle célzott kezelés válik lehetővé, egészen olyan szintig, hogy már az is megfogalmazódik a szakértőktől, teljes mértékben személyre szabott terápiák válnak a közeljövőben hozzáférhetővé, egy elemű kezelési célcsoportokkal. Emellett a viselkedésalapú személyre szabott megelőzési megoldások olyan életmód-kezeléseket tesznek lehetővé, amelyek egyre nagyobb valószínűséggel mutatják meg az egészséges életvitel – táplálkozás, mozgás, alvás, stresszkerülés, mentális egészség – mindennapos egyéni megoldásait.
A személyre szabott orvoslás növekvő lehetőségei ugyanakkor még messze nem jelentik azt, hogy ezek a megoldások széles körben hozzáférhetőek, ugyanis az egészségügyi rendszerek szigorúan szabályozott folyamatai és finanszírozási modelljei ma még az ehhez szükségesnél sokkal kevesebb rugalmasságot engednek meg. Nehezen áll át a rendszer és annak szereplői egy „tömegtermelés” típusú modellről az egyéni megoldásokat lehetővé tévő moduláris rendszerre. Márpedig amennyiben mélyebben belegondolunk, egy szuperkórház és egy szűrővizsgálati kampány tipikus példái a tömegtermelésnek.
Budapest, 2020. július 31.
Dr. Lantos Zoltán, programvezető