Változásokra van szükség az orvosi szakma egészében, bár ez valószínűleg nem fog egyhamar bekövetkezni. A munkafolyamatok optimalizálása és a munkakultúra javítása nemcsak időt igényel, hanem az adminisztratív munkakörben dolgozók és a klinikusok közötti jobb együttműködést is, valamint a szervezet jólétére összpontosító szándékot és stratégiai tervet – szól egy globális kutatás eredményeit bemutató szakértői vélemény. Az apropó egy új nemzetközi felmérés, amely szerint az intervenciós – műtétes, jellemzően katéteres beavatkozásokat végző – kardiológusok világszerte elégedetlenek és kiégettek, emellett a jóllétük is sérült.
A szakértőket meglepte az eredmények nagyságrendje. Arra számítottak, hogy néhány intervenciós orvos kiégettnek érzi magát, de arra nem, hogy háromnegyedük (78%)!!! érzi úgy, hogy túl sokat dolgozik, kétharmaduk (64%) érzelmileg kimerült, és közel fele (41%) fontolgatta az elmúlt egy év során, hogy felmond.
A felmérés azt is kimutatta, hogy az átlagos heti 63 órás klinikai munkaidő mellett a válaszadók 69%-át érinti a kiégés, ám ennek ellenére sokan nem keresnek mentális egészségügyi támogatást, vagy nem akarják megosztani, hogy kezelés alatt állnak-e.
Az 1351 válaszadó legtöbbjének (86%) van élettársa, akivel együtt él, ennek ellenére a jelentős többségük (84%) magányosnak érzi magát. Az előző évhez képest 44%-uknak csökkent a munkával kapcsolatos lelkesedése, egyharmaduk (33%) hetente háromszor vagy többször érezte magát túlterheltnek, egyötödük (20%) pedig kételkedett munkája jelentőségében. Csaknem egyharmaduk (30%) fizikailag egészségtelennek tartotta magát.
A boldogtalanság az 51-60 évesek körében volt a legmagasabb (33%), őket követték a 31-40 évesek (31%); a legalacsonyabb (21%) a 60 év felettiek körében volt. A legtöbb válaszadó (69%) azt mondta, hogy a kiégés hatással van az életére, és a férfiak és nők között nagyon kevés különbség volt (68% vs. 73%).
A válaszadók kétharmada (67%) azt mondta, hogy van valaki, akivel megoszthatja mentális egészségi problémáit, ugyanakkor csak 37%-uk jelezte, hogy szükség esetén a kórházon vagy rendelőn keresztül mentális egészségügyi támogatáshoz juthat.
A kutatásban részt vett szakorvosok a rezidensekhez képest megterhelőbbnek értékelték a túlzott papírmunkát, a bürokratikus feladatokat, az eszközbeszerzéssel kapcsolatos problémákat és a túlzott kormányzati szabályozást, amelyek hozzájárulnak szerintük a kiégéshez.
Legfontosabb megküzdési mechanizmusaik a családdal és barátokkal való beszélgetés (6,8-as értékkel egy 0-10-es skálán), a filmnézés (6,4) és a zenehallgatás vagy zenélés (6,0) voltak.
A szakorvosok közül többen végeznek testmozgást stresszkezelési céllal, a rezidensek pedig nagyobb inkább film- és sorozatnézéssel, alvással és egészségtelen ételek fogyasztásával igyekeznek levezetni a feszültségeket.
Egyre gyakrabban esik szó arról is különböző egészségügyi és népegészségügyi fórumokon, hogy sokat kell tenni a segítségkérés megbélyegzésének csökkentése érdekében. Ugyanis az orvosok legnagyobb része nem kér segítséget kiégés és mentális problémák esetén, jellemzően a szégyenérzet, az időhiány és a munkaképességük megítélésére gyakorolt lehetséges negatív hatás miatt.
Budapest, 2023. június 22.
Dr. Lantos Zoltán, programvezető