Infodémia. Az információ és az pandémia szavak összevonásából képzett kifejezés meghatározása a WHO szótárában „az információ-áramlásnak a járvány kapcsán igazodási pontokat kereső állampolgárok tájékozódását nehezítő fertőzöttsége”. A kiterjesztett értelmezése szerint a járvánnyal szembeni védekezéshez szükséges cselekvőképesség meggyengítése az információs ökoszisztéma bármely pontján, bármilyen innen származó hatásra visszavezethetően.
Az előttünk álló hónapok várhatóan inkább növelni fogják az tájékozódás nehézségét és nem egyszerűsíteni a helyzet megértését. A koronavírus-terjedése a kutatók és különösen az evolúcióbiológusok számára lesz kifejezetten jó megfigyelési terep, nekünk, potenciális fertőzötteknek a helyzetet inkább a fokozott bizonytalanság jellemzi majd, ahogy szakértők már megfogalmazták, számos meglepetés érhet bennünket, akár kellemetlen, akár kellemes.
Az országos adatok és elemzések már nagyon kevés útmutatást adnak az új koronavírus terjedéséről és a covid-megbetegedések helyi kockázatáról. Az eddigieknél jobban terjed a delta-változat, különösen az iskolások körében, azonban az aktív munkaképesek közül sokan védettek az oltás eredményeképpen vagy a korábbi fertőzés nyomán. Olyanok is vannak, akik egy nátha után lesznek védettek és többeket az erős immunrendszerük véd meg. Közben kialakulnak az új koronavírus még újabb változatai és az egyéb, régebb óta velünk „élő” koronavírus törzsek is aktivizálódnak, fertőznek újra.
Ebben a helyzetben újabb és újabb kutatási eredmények jelennek meg, akár egymásnak ellentmondó következtetésekkel, vagy olyanok, amelyeket nehéz értelmezni. Mégis minden nap találkozhatunk továbbra is olyan szakértői véleményekkel, hírekkel, rövid bejelentésekkel, amelyek jóslatokat fogalmaznak meg, mert mindenki azt várja, főleg bizonyosságot a bizonytalanságban.
A széles közvélemény elvárásai és a tudomány szabályrendszere nagyon távol esik most egymástól.
A tudományos eredményeket sosem önmagukban kell nézni, hanem mindig a kutatási kérdés, a vizsgálati módszertan és az értelmezési modell által körberajzolt értelmezési keretek között. Ezzel szemben leggyakrabban a leírt eredmények kerülnek megosztásra, terjednek el ország-világ előtt, ami általános igazságként hat ilyenkor, holott az új információ a valóság egy nagyon kis szeletére vonatkozik, egy óriási kirakós kis darabjáról van szó. Mindezért a mostani vírusevolúcióban nem érdemes az egyes képdarabokat, a napi, sokféle forrásból származó kutatási eredményeket néznünk, csak összezavarodunk, ha nem vagyunk az adott szakterület kutatói. Érdemes megvárni az értelmező, magyarázó, hosszabb elemzéseket tartalmazó kutatói megszólalásokat.
A sokféle információdarab és -töredék szabad és sokirányú áramlása, kölcsönhatása és folyamatos formálódása, torzulása a hírek és ismeretek esetében is evolúcióhoz vezet,
jelentősen nehezítve mindannyiunk tájékozódását, igazodási pontjaink megválasztását és mindennapi döntéseinket. Ezt jellemzi nagyon jól az infodémia eredeti meghatározása: „a félelemmel, spekulációval és pletykával kevert ténydarabkák a korszerű információtechnológiának köszönhető szélsebes és további torzulásokat eredményező világméretű terjedése”, az információs fertőzés torzítja a helyzetértékelést és gyengíti a cselekvőképességet. Z. Karvalics László szerint ez jóval több, mint médiahatás, a tömegmédia, a szakosított orgánumok, a tudományos műhelyek és az internetes oldalak hírfolyama olvad össze a mobiltelefon-beszélgetések, szöveges üzenetek, emailek kavargó áramával, amelyben utánkövethetetlenül és észrevétlenül keveredik tény, álhír, értelmezés és propaganda. A sokféle arccal támadó információs vírusok globális pánikot, irracionális viselkedést eredményeznek, alapvető problémák esetében homályosítják el a látásunkat, túlterhelik az információs infrastruktúrát, rángatják a piacokat és még a mindennapi élet minőségét is rontják.
Azt gondolhatnánk, hogy az információs fertőzéssel szemben a hiteles tudás, a helyén kezelt szakértői magyarázat a gyógyír, azonban az elmúlt másfél év bebizonyította, hogy mindebből ugyanúgy ténydarabkák lesznek, amelyek belesimulnak az információtömegbe és annak evolúciójába, majd a nehezen értelmezhető információs massza részévé válnak. Morális szempontból az információs hatalommal járó felelősség, az új alapokra helyezett információkezelés és tudásgazdálkodás lehet a megoldás, amelynek társadalmi-gazdasági alapjai azonban ma még hiányoznak.
Budapest, 2021. szeptember 16.
Dr. Lantos Zoltán, programvezető