Sokakat foglalkoztat, hogyan lehet hosszabbá tenni az életet. Kutatják az öregedés folyamatát, a visszafordítás lehetőségeit, a fiatalon maradás biológiáját, a sejtek teljességének és egészségének jellemzőit, a génjeink kopásának megállítását, az elhasználódásunk lassítását. Miközben rendkívül egyszerű megoldások is óriási hatással bírnak. Például a napi találkozások, amelyek idősek esetében jelentősen meghosszabbítják az életet.
Több korábbi tanulmányból tudjuk, hogy a magányos emberek életkilátásai sokkal rosszabbak azokhoz képest, akik erős személyes kötelékekkel rendelkeznek és szoros kapcsolati hálóban élnek. Azt is kutatási eredmények igazolták már, hogy az egészséget legerősebben befolyásoló tényező a támogató és segítő társadalmi környezet. Egy újabb kutatási eredmény arra is rámutatott, hogy milyen gyakoriságú kapcsolat szükséges a tartósan jó egészséghez.
Egy nagy kínai tanulmány szerint azok az idősek, akik majdnem minden nap találkoznak és beszélgetnek valakivel, lényegesen tovább élnek, mint azok, akik keveset szocializálódnak. A napi társasági élet és a hosszabb élet közötti összefüggést az egészségi állapottól függetlenül észlelték, ami azt jelenti, hogy minden idős ember számára fontos, hogy naponta legyen emberek között. Akár krónikus betegségben szenved, akár egészséges, akár jónak értékeli saját egészségi állapotát, akár rossznak, a társas tevékenységben való gyakori részvétel élethosszra gyakorolt előnyös hatásai azonosak.
A kutatók összesen 28.563 idős ember adatait elemezték, és a személyes kapcsolatok gyakoriságát öt szinttel jellemezték: soha, három-négy havonta, havonta legalább egyszer, hetente legalább egyszer, és majdnem minden nap.
Kiderült, hogy a mindennapos társas érintkezés a legelőnyösebb a hosszú élethez, ami számszerűsítve azt jelent, hogy
az az idős ember, aki csaknem minden nap emberek között van, háromszor hosszabb további életre számíthat,
mint az, akinek nincs vagy alig van kapcsolata másokkal.
Budapest, 2023. március 9.
Dr. Lantos Zoltán, programvezető