Becslések szerint a világ 10-19 éves fiataljainak 13 százaléka él valamilyen diagnosztizált mentális zavarral. Az általános iskolás és középiskolás osztályok mindegyikében van közülük több, és amikor hétköznap reggel tömegközlekedéssel utazunk, akár tucatnyit is látunk rövid idő alatt. Csak nem tudjuk róluk és a legtöbbször ők sem beszélnek erről. Egy nyáron elvégzett felmérésből tudjuk, hogy a magyar szülők fele szerint romlott a gyerekek mentális egészsége a járvány alatt.
A világjárvány azonban csak a mentális egészséggel kapcsolatos jéghegy csúcsát jelenti, a felszín alatt óriási problémahalmazzal, amelyet túl sokáig hagytunk figyelmen kívül. A tizenévesek jól ismert személyiségfejlődésének manapság egy teljesen bizonytalan világban kell megvalósulnia, ahol az intézményrendszerek működése és elvárásai teljesen eltávolodtak a széteső világ valóságától. Ennek köszönhető, hogy a világ szinte minden részén, mind a gazdag, mind a szegény országokban,
a kínzó kérdésekre adott válaszok hiányában romlik a gyermekek és fiatalok mentális egészségi állapota, jelentős szenvedést okozva a számukra.
Olyannyira, hogy az ebben a korcsoportban megfigyelt halálozás, betegségek és fogyatékosság egyik fő oka ez, különösen a kamaszok esetében.
Társadalmunk ráadásul képtelen arra, hogy megfelelő módon foglalkozzon mentális egészséggel, hiszen még beszélni sem vagyunk hajlandóak róla a legtöbb esetben, különösen nem megérteni. A mentális betegség nyomán megjelenő másság gyakran durva szavakhoz, kinevetéshez és bántalmazáshoz vezet, a megbélyegzést fokozza, növeli a betegségben és kezdeti tünetektől szenvedők félelmét, ami mind megnehezíti a gyermekek, a serdülők és kamaszok, sőt a gondozóik számára is, hogy kifejezzék érzéseiket, fájdalmaikat. Az iskolások körében a stressz és a mentális betegségek sokak számára nagyon szorongató téma, és nem igazán akarnak róla beszélni.
A kialakult helyzetben a legfontosabb feladatunk, hogy elkezdjünk másképp gondolkodni a mentális egészségről, úgy, hogy az hullámzik az életünk során, vannak jobb időszakok és rosszabbak, tudunk rajta változtatni, sokszor egyedül és még többször valamilyen támogatással, csakúgy mint ahogy ezt tesszük a testi egészségünk esetében is. Nem szabad csak a diagnosztizálandó és gyógyszerelendő állapotokra összpontosítanunk, és azt is el kell fogadnunk, hogy természetes, ha valaki hosszú távú és fogyatékosságot okozó mentális zavarban szenved. Ezt tükrözi egy orvosszakmai állásfoglalás is, amely szerint
az érzelmi fájdalom ugyanolyan alapvető emberi érzet, mint a fizikai fájdalom.
A helyzet súlyosságát mutatja, hogy a legújabb vizsgálati adatok szerint háromszorosára nőtt a depressziós tünetekről beszámoló emberek aránya a covid-járvány hosszú, hullámokkal terhelt ideje alatt. Miközben a különböző lakossági csoportokban a tünetek megjelenésének gyakoriság nagyon eltérő lehet.
Ugyanakkor mint sok más esetben, a covid ezúttal is nagyítóként játszik szerepet, felhívta a figyelmet a fiatalok mentális betegségének jelentős kockázataira.
Budapest, 2021. október 14.
Dr. Lantos Zoltán, programvezető