Egy sok évvel ezelőtt készült hazai tanulmány szerint a gyógyszerszedők mintegy fele tapasztalt már valamilyen mellékhatást, ugyanakkor az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet által közzétett jelentés szerint 2020-ban összesen 18.459 mellékhatást jelentettek Magyarországon, amiből 3.745 eset volt súlyos mellékhatásnak tekinthető. Hazánkban, a régió más országaihoz hasonlóan, a valós arányoknál jóval kevesebb esetet jelentenek be, holott a betegbiztonság javítása érdekében mindenkinek érdeke, hogy jelentsen minden feltételezett mellékhatást.
„A mellékhatás a gyógyszerek által kiváltott káros és nem kívánt hatás. Mellékhatásnak minősülnek a gyógyszerek szokásos adagolása során a forgalomba hozatali engedély szerinti alkalmazásból eredő káros és nem kívánt hatásokon kívül a gyógyszerelési hibából, valamint a forgalomba hozatali engedélyben nem szereplő felhasználásból eredő káros, nem kívánt hatások is, beleértve a gyógyszer helytelen használatát és az azzal való visszaélést.„
Egy közelmúltban megjelent tanulmány az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatalának mellékhatás-jelentési rendszerének adatait elemezte, hogy beazonosítsa azt a harminc gyógyszert, amelyet a leggyakrabban hoztak összefüggésbe fejfájással. Ehhez a 2018. július 1. és 2020. március 31. között rögzített, összesen 2.673.081 mellékhatásjelentési bejegyzést elemezték. Ezek közül 86.086 tartalmazta a fejfájás szót.
Az immunológiai gyógyszerek, a vírusellenes szerek, valamint a pulmonális hipertónia gyógyszeri voltak leggyakrabban kapcsolatban a fejfájással. Több monoklonális antitest is szerepelt a fejfájással összefüggésbe hozott gyógyszerek között, azonban azok a lehetséges mechanizmusok, amelyek révén ezek a monoklonális antitestek fejfájást okoznak, jelenleg nem ismertek, és ezért további kutatásokat igényelnek. A monoklonális antitestek többségét ma már jellemzően reumatológiai és/vagy bőrgyógyászati betegségekre adják, és azt feltételezik, hogy összefüggés lehet az autoimmun kezelések molekuláris célpontjai és a fejfájás között. Például az autoimmun betegségek gátlása érdekében célba vehetnek számos, a fejfájásért felelős receptort, ami nem kívánt hatáshoz vezet.
A hepatitis C vírus kezelésére szolgáló több újabb vírusellenes gyógyszer ugyancsak bekerült a fejfájással gyakran összefüggésbe hozott gyógyszerek harmincas listájába. Fejfájásról a kezelt betegek több mint 10%-a számolt be, de ebben az esetben sem világos, hogy miért fordul elő ez a mellékhatás. Azt is fontos megemlítenünk, hogy a régebbi antivirális kezelésekhez, például a ribavirinhez és az interferonhoz képest az újabb hepatitis C gyógyszereknek a mellékhatásprofilja jelentősen javult.
A pulmonális hipertónia kezelésére szolgáló szerek ugyancsak a fejfájást leggyakrabban okozó gyógyszerek között vannak. Valószínűsíthető, hogy ez az értágító hatásuknak köszönhető, bár ez sem bizonyított mind kétséget kizáró módon.
Végül a mellékhatásjelentés módszertani korlátaira mutat rá, hogy az erenumab nevű, teljesen új hatásmechanizmusú, migrénes fejfájás elleni gyógyszer is bekerült a fejfájással gyakran összefüggésbe hozott gyógyszerek közé. Ez egy látványos példa az indikációs torzításra, ami az önbevallásos adatbázisok ismert gyengesége. Az indikációs torzítás akkor fordul elő, amikor „a nemkívánatos esemény kockázata a gyógyszerhasználat indikációjával függ össze, de nem magával a gyógyszerhasználattal”. Ezt igazolja a vizsgálatban, hogy az erenumabhoz tartozó nemkívánatos esemény bejegyzések egy része azért született, mert nem hatott a gyógyszer.
Budapest, 2023. március 30.
Dr. Lantos Zoltán, programvezető