Milyen szempontokat vesz figyelembe, ha valakitől segítséget kér? Eddigi tapasztalat? Vagy érzelmi kötődés, szimpátia, családi kapcsolat, barátság? És mit figyel, ha adományt gyűjt? Társadalmi helyzet, anyagi helyzet? Vagy lakóhely, foglalkozás, pozíció, nem, kor? Mostantól gondoljon arra is, hogy mennyire kialvatlan az illető!
Egy új kutatásból derült ki, hogy az alváskiesés összefügg az önzetlenség csökkenésével és a mások megsegítésére való hajlandósággal. Ezek a hatások még az idegi hálózatok szintjén is megfigyelhetők az agyi MRI-felvételeken.
A kutatók szerint eredményeik kiegészítik mindazokat a bizonyítékokat, amelyek szerint a nem megfelelő alvás nemcsak az egyén mentális és fizikai jólétét károsítja, hanem veszélyezteti az egyének közötti kötelékeket, mi több, egy egész társadalom önzetlenségét is.
A vizsgálatban résztvevőktől azt kérték, hogy különböző élethelyzetekre mondják meg, mennyire lennének segítőkészek. Például:
– Ha sietnék a munkába, és valaki megállítana, hogy útbaigazítást kérjen, akkor… vagy
– Segítenék egy idegennek, aki a bevásárlószatyrokkal küszködik, hogy el tudja cipelni azokat.
A lehetséges válaszok a „Mindenképpen segítenék” és a „Figyelmen kívül hagynám” között mozgott.
Az eredmények a segítőkész válaszok jelentős csökkenését mutatták a résztvevők 78%-ánál alváshiányos éjszaka után a teljes éjszakai zavartalan alváshoz képest.
Az önzetlenség és segítőkészség csökkenése független volt a fáradtsággal kapcsolatos hangulatváltozások vagy a motivációs erőfeszítések csökkenésének zavaró tényezőitől, és a hatás független volt az empátia egyéni szintjének különbségeitől is.
Meglepő módon az alváshiányt követő önzetlenség-csökkenés nemcsak idegenekkel szemben volt megfigyelhető, hanem a barátok vagy kollégák esetében is ugyanolyan mértékű volt. A klasszikus elméletek szerint az egyének nagyobb valószínűséggel segítenek a legközelebbi rokonaikon, az alváshiány azonban csökkentette a másokon való segítés iránti késztetést, függetlenül attól, hogy idegeneknek vagy közeli rokonoknak kellett-e segíteniük.
Az alváshiány ezek alapján az aszociális viselkedés jellemző formáit váltja ki, amely hatás széles körű és megkülönböztetés nélküli.
A további elemzés során a résztvevők funkcionális MRI (fMRI) kiértékelése azt mutatta, hogy az alváshiánnyal töltött éjszaka a feladat-indukált aktivitás szignifikáns csökkenésével járt együtt a szociális megismerési hálózaton belül, amelyről ismert, hogy részt vesz a proszociális viselkedésben. Továbbá, az agyi szociális megismerési hálózatban az alvásvesztés okozta károsodás mértéke megfelelt az önzetlenség csökkenésének.
Az fMRI-n látható változások nem voltak összefüggésben az alvásvesztéssel kapcsolatos pozitív és negatív hangulatokkal vagy a motivációs erőfeszítések csökkenésével.
Egy másik vizsgálatban a kutatók az alvás hatékonyságának időbeli szerepét értékelték. Az eredmények azt mutatták, hogy az alvási naplókból származó, önbevallás alapú értékek szerinti rosszabb alváshatékonyság összefüggött a másokon való segítés kifejezett vágyának másnapi csökkenésével, és ezek az eredmények függetlenek voltak a jellemző empátia-pontszámoktól és az alvással kapcsolatos hangulatváltozásoktól is.
Egy további tanulmányban a kutatók makroszinten vizsgálták a hatást, felmérve az adományozási mintákat a nyári időszámítás tavaszi bevezetését követően, egy órát veszítünk alvásidőből.
Az elemzésbe több mint 3 millió jótékonysági adományt vontak be, amelyek 2001 és 2016 között történtek. Az derült ki, hogy a nyári időszámításra való váltás alatt mintegy 10%-kal csökkentek az adományok.
A kutatók ez utóbbi eredményt találták a legmeglepőbbnek, hiszen
már egyetlen óra alváskiesés is elég volt ahhoz, hogy befolyásolja a másik segítésére vonatkozó döntést.
Budapest, 2022. szeptember 8.
Dr. Lantos Zoltán, programvezető