A fizikai aktivitás, testedzés mindig szóba jön, ha az egészségünkről van szó, emellé ma már a tanulást és agytornát is ilyen súllyal kell figyelembe vennünk. Egy a napokban közreadott tanulmány szerint az időskori szellemi leépülés megelőzésének egyik leghatékonyabb formája a tinédzserkori tanulás. A középkorúaknál a halláskárosodás kezelése, míg időskorban a dohányzás abbahagyása számít a legtöbbet.
A fiatalkori edzés testre gyakorolt hatását a versenysportban végzett vizsgálatok nyomán jól ismerjük, az izmok apró hajszálerekkel történő sűrű behálózását, ami a magas szintű állóképességhez szükséges, tinédzserkorban lehet elérni. Állóképességi sportágakban régóta tudják, hogy ami edzést 18-21 éves korban elmulaszt a sportoló, azt már nem fogja tudni behozni. A későbbi edzések többek között az erőállapotot, mozgáshatékonyságot, anaerob képességeket jelentősen fejleszthetik, az izmok érbehálózottságát már nem.
Egyre jobban látjuk, hogy az agyunkat is intenzíven edzeni kell. A szellemi képességek a sokféle ingerrel, gyakorlással, tanulással jelentősen javulnak, a vizsgálatok szerint nagyjából 20 éves korig, amíg nagy az agy plaszticitása. A vizsgálatok szerint itt is igaz, hogy
amit elmulasztunk az agyunk képességeinek megalapozásában 20 éves korig,
azt már nem tudjuk bepótolni, ráadásul 5-6 évtizeddel később az egészséges életre való esélyünk is csökken.
Mindez azt is megerősíti, hogy az egészséges élet folyamatos odafigyelést, erőfeszítést igényel, rövid, közép és hosszú távú hatásokkal egyaránt kell számolnunk.
A tanulmány összesen 12 tényezőt sorol fel a megelőzés érdekében. Az említett három mellett a cukorbetegség elkerülése, magas vérnyomás kezelése, fejsérülések elkerülése, légszennyezés csökkentése, elhízás csökkentése, alkoholfogyasztás mérséklése, rendszeres testmozgás fenntartása, depressziós epizódok számának csökkentése és aktív társadalmi kapcsolatok, valamint a tanulást, a tartós aktív szellemi tevékenységet egész életünkben folytatnunk kell.
A szellemi leépülés tipikusan az a kórkép, ami tartós egészség-menedzsmenttel, a „karbantartási” szemlélet megvalósításával, egészségpolitikai és népegészségügyi támogatásával, ösztönzésével sokkal jobban megelőzhető, mint ahogy a megjelenésekor kezelhető. Hogyan állunk itthon a megelőzés lehetőségével? A tankötelezettség 16 éves korra történő csökkentése épp ez ellen hat, ráadásul jelentős egyenlőtlenségeket tapasztalhatunk a tinédzserkori tanulásban országos szinten. Egy publikálásra váró elemzésünk szerint a középiskolát végzettek lakosságon belüli aránya az egyes járásokban teljesen egyedi mintázatot mutat Magyországon, nem illeszkedik semmilyen más gazdasági vagy társadalmi mintázathoz. A járások mintegy ötödében jóval átlagon felüli ez az arány, míg a felében jóval átlag alatti. Ez alapján kijelenthetjük, hogy hazánkban
a tinédzserek szellemi képességeinek fejlődési és későbbi egészségben élési esélyei jelentős mértékben eltérőek
aszerint, melyik járásban élnek.
Az országos adatok európai összehasonlításához az úgy nevezett egészségbeli rezílienca mértékét érdemes vizsgálnunk. Ebben a visegrádi és balti országok, valamint Görögország és Ciprus áll a leggyengébben, mi hátulról a harmadikok vagyunk. Az időskori szellemi leépülés tekintetében is fontos túlsúly gyakoriságában a sor végén vagyunk Észtországgal, Lettországgal, az Egyesült Királysággal és Máltával együtt, míg Románia első Olaszországgal együtt, Bulgária 8. egy szinten Franciaországgal, Litvánia, Lengyelország és Szlovákia a középmezőnyben, egy szinten Spanyolországgal. Dohányzók arányában utolsók vagyunk Bulgáriával és Görögországgal együtt, és tinédzserkori szülések számában is a sor végén vagyunk Szlovákiával, Romániával és Bulgáriával együtt.
Egy újabb fontos vizsgálattal vagyunk gazdagabbak, amely rámutat arra, hogy az egészség megteremtése és fenntartása sokkal inkább társadalmi ügy, mint az egészségügyi rendszer feladata, és valóban meg kell teremteni, már a fogantatástól kezdve, leghatékonyabb módon a tinédzserkor végéig.
Budapest, 2020. augusztus 9.
Dr. Lantos Zoltán, programvezető