Az egészségügy valamennyi szereplőjét hála és megbecsülés illeti a mostani háborús járványhelyzetben. Amikor életek forognak kockán, a mentés, a gyógyítás, a szenvedések csökkentése kerül előtérbe mindenek előtt, a legtöbb esetben az egyéni szempontok háttérbe szorításával, jelentős áldozatokat hozva. Az egészségügyi rendszerünk hosszú évek óta így működik, még ha nem is folyamatosan ennyire éles és megterhelő helyzetben, mégis azáltal, hogy a benne dolgozók rengeteg áldozatot hoznak. Még akár az egészségükre is káros mennyiségben.
Most egyértelmű és jól látható a háborús helyzet, azonban az valójában tizenöt éve tart, hullámzó erővel és láthatósággal. A 2006/2007-es reformtörekvések atombombaként robbantották szét az addigi működés informális hálózatait és szakmai motivációs szövedékét, aminek hatására szétesett a rendszer. A rendeződés csak látszólagos volt, a szűkös és egyre szűkülő forrásokért, a pozíciókért és a privilégiumokért a háttérben állóháború és gerillaharc típusú verseny folyt az intézmények, szakmák és érdekcsoportok között. Miközben a betegekkel találkozó gyógyítók és ápolók egyre több és több áldozatot hoztak, egyre gyakrabban nehezen fenntartható egyéni élethelyzeteket okozva. Miközben voltak és vannak mintaszigetek, amelyek máshogy működnek, mutatva, hogy a hazai egészségügy kiemelkedő teljesítményekre is képes.
Ebbe a kifeszített helyzetbe érkezett meg az új koronavírus és a veszélyhelyzeti működés, amelyek együtt egyre fokozódó intenzitással gyomrozzák az európai összehasonlításban gyenge ellenállóképességű – nem rezíliens egészségügyi rendszerünket.
A mostani háborús helyzetet bizonyosan romos állapotok követik, szétzilált ellátórendszerrel és elhasznált idegrendszerekkel, poszttraumás stressz szindrómával, depresszióval és kiégéssel.
A valódi és tartalmas tisztelet az lesz ebben a közelgő helyzetben, hogy olyan egészségügyet építünk a romokon, amely megfelel mindazon egyértelmű és jól dokumentált bizonyítékoknak, amik lehetővé teszik a rendszer ellenállóképességét és az egészség széles körű megteremtését. Ugyanúgy, ahogy a gyógykezelések esetében a tudományos bizonyítékok adnak útmutatást a napi gyakorlatban, ma már tudományos bizonyítékokon alapuló egészségügyi szervezésről is beszélünk. Egyértelműen kimondhatjuk, hogy csak és kizárólag az az egészségügyi rendszer a fenntartható és a lakosságnak egészséget szolgáltató, amely a dokumentáltan eredményes módszereket alkalmazza.
A károk helyreállításának finanszírozását célozza az európai Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz, amelynek felhasználásáról Magyarország Helyreállítási és Alkalmazkodási Terve rendelkezik, ennek 9 komponense közül egy az egészségügy helyreállításáról és ellenállóképességének növeléséről szól. A legnagyobb kérdés, hogy ezt miként használjuk fel. Mekkora része szolgálja a modern egészségügy intézményrendszerének és infrastruktúrájának kialakítását, megerősítését, beüzemelését, gyakorlati hasznosítását, és mennyi jut a politikai, szakpolitikai és szakmai hatalmi pozíciók erősítésére. Amennyiben az utóbbiak kerülnek előtérbe, marad a nagy hatalmi távolság az egészségügyön belül is és a páciensek felé is, rontva a hatékonyságot és az ellenállóképességet, míg ha a Miniszterelnökség által közreadott cél, „a magyarok általános egészségi állapotának folyamatos javítása az egészségügyi szolgáltatások színvonalának emelésével és az infrastrukturális, humánerőforrás és informatikai feltételek fejlesztésével” szakmai alapokon, bizonyított módszerek alkalmazásával valósul meg a közjót előtérbe helyezve, óriási ugrást érhetünk el a rendelkezésre álló források felhasználásával.
Amennyiben valójában, őszintén tiszteljük napjaink hőseit, csak ennek a célnak a szakmai alapokon nyugvó megvalósítása mellett dönthetünk.
Mivel már sok bizonyíték áll rendelkezésre az ellenálló, hatékony és egyénközpontú egészségügy működéséről, járt utat tudunk követni. Mi több, 2014-15-ben egy kiemelt kormányprogramban ezeket a nemzetközi bizonyítékokat feldolgoztuk a hazai tapasztalatokkal együtt, adaptáltuk, széles körű szakmai, szakpolitikai és politikai megegyezéssel leteszteltük és ledokumentáltuk. Az elvégzett számítások és modellezett hatások alapján joggal jelenthetjük ki, hogy nagy hatékonyságú, jól működő egészségügyi rendszert készítettünk elő, amely várja a megvalósítást. Összehasonlításként a finn egészségügyi rendszer nagyon hasonló szervezettségű, amely mára Európa egyik leghatékonyabb és legjobb egészséget biztosító rendszere.
A ma ismert összes bizonyíték és elemzés közül néhány rendszerjellemzőt emelek ki:
- Az egyéni hős gyógyítók korszakának vége, csak a pácienseket magába foglaló egyenrangú csapatmunkával lehetséges tartós eredményt elérni – egészségértéket teremteni;
- Intézményeken és ellátókon átnyúló, tudományos bizonyítékokra épülő folyamatok szerint kell megszervezni valamennyi egészségügyi szolgáltatást;
- Mind a csoportmunkát, mind a folyamatmenedzsmentet egységes informatikai rendszerrel kell kiszolgálni, ennek itthon az EESZT élenjáró technológiai alapja;
- A folyamatok megvalósítását szolgáló kompetenciákat az egyes feladatokhoz azok tartalma szerint kell hozzárendelni, pl. magasan képzett orvossal adminisztratív feladatok sokaságát végeztetni mérhetetlen pazarlás és végeredményben károkozás;
- A folyamatok megvalósítását megalapozott mutatókkal kell mérni, rendszeres elemzéseket végezni és az eredményeket közreadni a minőség folyamatos fejlesztése érdekében;
- Mind a szervezésben, mind a szolgáltatások megvalósításában a szubszidiaritás elvét kell követni.
Hárítsuk el mielőbb közösen a veszélyt, amit széles szakmai összefogásnak kell követnie a méltó helyreállítás és modernizálás érdekében.
Budapest, 2021. március 31.
Dr. Lantos Zoltán, programvezető