Az egészségnek a legújabb kutatások szerint két meghatározó forrása van, az egyéni erőfeszítés és az ezt támogató szociális háló. Ugyanis az egészségért folyamatosan, minden nap meg kell dolgoznunk, ami rengeteg energiát igényel. És az, hogy ki mennyi energiát tud nyerni az egészség-erőfeszítéseihez, alapvetően határozza meg az egészségviselkedését. Ennek következménye, hogy a magyar lakosság mintegy negyedét tekinthetjük egészségtudatosnak, akiknek van kellő energiájuk ahhoz, hogy mindennapjaikat az egészségük fenntartását is figyelembe véve szervezzék, és egészségben éljenek. A korábbi kutatásaim során leírt négy jellemző egészségviselkedés-minta a hasonló kutatások ismeretében globális jelenségnek mondható, és több más viselkedési minta mellett Zimbardo időperspektíva modelljével is összefüggést mutat. Egy 2015-ös hazai kutatás azt is kimutatta, hogy 5. osztályos korra ezek a viselkedésminták már kialakulnak, és nagyon komoly életútbeli változásnak kell megtörténnie ahhoz, hogy valaki az egyik viselkedési csoportból átlépjen a másikba. Ami hazánkban a társadalmi mobilitási adatok ismeretében inkább mondható kivételnek.
Ezek az egészségviselkedés-minták a covid-oltásra is jellemzők, megmutatva, hogy egyféle bevonási stratégia biztosan nem vezet eredményre a lakosság közel teljes immunizálásának eléréséhez.
Magyarországon a legnépesebb csoportot, a 15 évesnél idősebbek harmadát képviselve a távolmaradók alkotják. Rájuk a hiányzó támogató szociális háttér miatt a tanult tehetetlenség jellemző, gyerekkoruktól abba nőnek bele, hogy bármit tesznek, nincsenek hatással saját sorsukra. Ezért az egészségüket tekintve teljesen passzívak, mástól, jellemzően az egészségügytől várják a teljes megoldást. Így az oltásra történő online regisztráció ebben a csoportban jelentős akadályozó tényezőnek számít. Ugyanakkor legbelül szoronganak, hogy valami bajuk lesz, viszont a tanult tehetetlenség mellett a cselekvésre ösztönző egészségüzenetek inkább indulatot és ellenállást szülnek. Erős személyes támogatás mellett képesek tenni az egészségükért. A néhány évvel ezelőtt megvalósult pilot programokból például a roma egészségőr, a praxisközösségben dolgozó egészségtanácsadó vagy a szociális szférával együttműködő egészségszervező tudná elősegíteni az oltási programban való részvételt. A felmérések alapján amennyiben sikerül hathatós támogatással túljutni egy ilyen embernek az erős lelki akadályokon és tesz az egészségéért, felszabadultság érzése jelenik meg.
Van egy olyan trendkövető csoport is, amelyik ellenálló az egészségüggyel szemben, legjobb esetben csak ellenérzéseik vannak. Ők amúgy sokat tesznek az egészségükért, sok egyéb módon, jellemzően a természetesség jegyében, legtöbbször valamilyen trendet vagy divatot követve. Orvoshoz, szűrővizsgálatra alig járnak, a gyógyszerszedést kerülik, inkább csak akkor jutnak el egészségügyi intézménybe, ha viszik őket. Magyarországon a lakosság egyhatodát képviselik, őket legnagyobb részt nagyon nehéz rávenni arra, hogy elmenjenek az oltásért, nemhogy regisztráljanak.
Újabb bő egynegyed a halogatók, akik tudják, de nem teszik. Kevés energiájuk van a tartós változások megvalósításához, ezért kevés erőfeszítést vállalnak, a gyors haszon megélése biztosítja a szükséges motivációt. Orvoshoz, szűrővizsgálatokra járnak, azonban az orvosok fegyelmezetlen betegként jellemzik őket, mert erősen változó a terápiahűségük. Nekik az első oltás után megkapott vakcinaigazolvány a gyors hasznot közvetítik, a vágyott lazítás lehetőségét, az élmények azonnali visszaszerzését. Ebben a csoportban válik el legélesebben a tudom és a csinálom, ami gyakran jelenik meg „tudom, de találok rá okot, hogy az ellenkezőjét csináljam”-ként.
Végezetül a szűk egynegyed egészségben élők, akikre alkalmazhatjuk az egészségtudatos kifejezést, és az egészségértés is jellemző rájuk. Ők azok, akik alaposan feldolgozzák és értékelik a hiteles információkat, mérlegelik a hasznokat és a kockázatokat, amit követően meghozzák az egészségükről szóló fontos döntéseket saját maguk és a családjuk számára. Rájuk jellemző a folyamatos erőfeszítés az egészségük érdekében és az előrelátás, amit az erős szociális hálójuk támogat. Ez pozitív spirálhoz is vezet, aktivitásuk eredményeképpen megőrzött egészségük egyben energiaforrás is. Rendszeresen járnak orvoshoz és szűrővizsgálatokra, jellemzően magánegészségügyi szolgáltatóhoz. A covid-oltást saját egészségük megőrzése mellett a közösség védelme miatt is fontosnak tartják.
Mindennek ismeretében az egészségben élők viselkedése és gondolkodása alapján elvárni a teljes magyar lakosság covid-védekezési magatartását túlzó elvárás, sokkal inkább minden csoport esetében a saját valóságuk szerinti támogatást kell kialakítani. Ugyanis a jelentős viselkedésváltoztatás elérése nagyon sok évet és rengeteg energiát vesz igénybe, csak évtizedes távlatokban és összehangolt társadalmi programokkal lehetséges.
Budapest, 2021. április 13.
Dr. Lantos Zoltán, programvezető