Covid-szorongás, covid-álmatlanság, karantén-depresszió. Alig mozdulunk ki otthonról, vagy csak a megszokott szűk köreinket tesszük meg a munkahelyre és a legszükségesebb boltokba, intézményekbe. Még ha sokat is dolgozunk vagy nagy terhelésnek vagyunk kitéve, jobbára monotonná vált az életünk, miközben nem tudjuk meddig tart mindez. Mindenesetre úgy érezzük, sokkal tovább, mint kellene. A hangulatunk és a lelkiállapotunk javításában a rendszeres fizikai aktivitásnak most a korábbiaknál is nagyobb szerepe van, erőt kell vennünk magunkon, és mozognunk, mozognunk, mozognunk minden nap. Sportolni vagy gyalog menni haza vagy játszani kisgyerekkel vagy ház körüli munkát végezni. A forma mindegy, az aktivitás a lényeg. Garai Sándor volt kiváló középtávfutó és néhány évig erőnléti edzőm története szerint egyszer az egyik tanítványa úgy érkezett az edzésre, hogy ő nagyon-nagyon fáradt, ezért kéri, könnyített munkát végezhessen. Az amúgy rendkívül szigorú mester kivételesen teljesítette a kérést: „Rendben fiam, itt a kislányom, semmi más dolgod nincs, mint a következő másfél órában pontosan azt csinálni, amit ő.” A feladatot magabiztos félmosollyal kezdő atléta a „könnyített” munkát úgy fejezte be, hogy ilyen kemény edzése bizony még soha nem volt.
Keressük a fizikai aktivitás lehetőségét, óriási szükségünk van most rá!
Irányadó kiindulási pontként a testkultúránk és a mozgásmennyiségünk Európa közepén helyezkedik el, egyértelműen földrajzi régiók szerint meghatározott társadalmi jellemzőként. Ugyanott vagyunk a rangsorban, ahol a csehek és a szlovákok, megelőzve a balti országokat. A skandinávok a legaktívabbak, akiket az osztrákok és a németek követnek, míg a lakosság a Balkánon a leglustább.
A járványba úgy érkeztünk meg, hogy előtte a gazdaság és a technika fejlődése lehetővé tette az európai emberek legnagyobb része számára a békés, kiszámítható életet. Ezzel együtt el is kényelmesedtünk, pedig dönthetnénk úgy is, hogy a felszabadult energiamennyiséget testünk és lelkünk számára hasznos tevékenységben használjuk fel.
Egy pillanatra álljunk meg a felszabadult energiamennyiség témájánál. Ez az, amit ha nem kezelünk megfelelően, önállósítja magát, olyan lesz, mint a megbokrosodott ló, és egyre kevésbé tudjuk kézben tartani a gyeplőt. A modern világ kényelmi funkciói lehetővé tették, hogy az egyre gyakoribbá váló passzív időtöltésünk közben ezt a felszabadult energiamennyiséget magára hagyjuk. Azaz sorozatokat nézünk, unalmunkban többet eszünk és iszunk, nézegetjük a Facebookot, Instagramot, TikTokot, chatelünk, böngészünk, olvassuk a híreket. A Covid kapcsán mindenfélét, ellentmondóakat, nehezen érthetőket és még nehezebben követhetőket. A passzív, a kívülről jövő zűrzavaros, rendezetlen információhalom az agyat állandó készenléti állapotba hajszolja.
A készenléti állapot és a felszabadult energia együttese az agy számára folyamatos stresszt, terhelést jelent, nem képes pihenni, egyre sérülékenyebbé válik.
A kimerült agy és az önállósodott energia aztán szépen lassan kialakítja a tartós feszültséget, a szorongást, az ellazulásra való képtelenséget, azaz olyan ördögi körbe kerülünk, amiből nagyon nehéz egy idő után kitörni.
Mi lenne, ha a fentiek helyett mozognánk? Először egy keveset. Azután fokozatosan egy órára növelve a napi összidőt.
A testmozgás iránti szükséglet és vágy velünk születik, és rendkívül erősen belénk van kódolva. Gyerekként még szinte mindenki szeret mozogni, azután az évek múlásával ez a szokás valahogy kikopik sokak életéből. Ha így van, most mindenképp érdemes visszahozni, mert a covid-szorongás csökkentésének a rendszeres testmozgás az egyik leghatásosabb eszköze,. Ennek egyik része, hogy a legalább közepes intenzitású fizikai aktivitást rendszeresen végzők körében az inaktívakhoz képest ritkábban fordulnak elő tartós egészségügyi panaszok és általában jobb az elsődleges, a vírusfertőzést elhárító immunvédekezésük.
A másik, legalább ennyire fontos tényező, hogy mivel testünk és lelkünk szoros egységet alkot, az aktív mozgás nemcsak fizikai oldalról hat, hanem segít visszaállítani és stabillá tenni a lelki egyensúlyunkat is, így a rendszeres mozgás hosszabb távon alacsonyabb szorongásszinttel és kevesebb depressziós tünettel jár együtt.
Mit tud a sok mozgás, amit mondjuk a karosszékben üldögélés nem?
Rendszeres testmozgás esetén és következtében az agyban nagyon fontos, pozitív változások történnek.
A tudományos kutatások többszörösen igazolták, hogy rendszeres fizikai aktivitás során az agy úgy nevezett neurotrofin szintje emelkedni kezd. A neurotrofinok az agy menedzser molekulái, olyan anyagok, melyek azért felelősek, hogy az idegsejtek és az idegsejt-hálózatok közötti kapcsolatok erősek és stabilak legyenek, stressz esetén ezek a biokémiai kapcsolatok ne essenek szét, ne gyengüljenek. Segítenek abban, hogy az idegsejtek és a hálózatok között az információtovábbítás olajozottan, gördülékenyen működjön, és ezáltal az alkalmazkodóképességük megfelelő legyen. A testmozgás, mint aktivitás, összetett biokémiai folyamatokon keresztül pont ezeknek az anyagoknak a szintjét emeli meg, míg a karosszékben üldögélés köszönő viszonyban sincs velük.
A fizikai aktivitás mindemellett növeli az energiaszintet, segíti az alvást és hatékony a belső feszültségek levezetésében. Sikerélményeket ad, ezáltal javítja az énképünket és emeli az önértékelésünket. Segít száműzni az elménkből azokat a gondolatokat, amelyektől egyébként nehéz megszabadulnunk, és ha nem egyedül végezzük, még közösségi élményekkel is jár. Olyan eszközt kapunk a kezünkbe általa, amellyel hatékonyan tehetünk valamit, nagyon is sokat, saját jóllétünkért.
Budapest, 2021. január 26.
Dr. Lantos Zoltán, programvezető