Az egészség nem üzlet, szoktuk hallani, amit érdemes úgy finomítanunk, hogy elesett, kiszolgáltatott embereken ne nyerészkedjünk. Ugyanakkor az egészség megőrzéséhez, gondozásához, adott esetben visszaszerzéséhez speciális komptenciákra van szükségünk, különböző cserefolyamatok eredményeként, amelyek legtöbbje pénzbeli ellentételezést igényel a csere mai leggyakoribb logikája révén. Legújabb szemléletünk szerint ezekre a cserékre az is jellemző, hogy a szolgáltatás az ügyfél/páciens aktív együttműködése, részvétele és a biztosított lehetőségek megfelelő alkalmazása által hasznosul. Mindehhez gyökeresen új szemléletre van szükség a szolgáltatói oldalon.
Mindennapi életünkben leggyakrabban lehetőségünk van személyre szabott lehetőségek közül választani, nagyon ritkán kényszerülünk tömegtermékek és egyenszolgáltatások igénybevételére. Kivéve az egészségügyet. Ahol logikájában Ford T-modellje él még vagy más megközelítésben a cipőt a cipőboltból szemlélet. Az ügyfélközpontúság alig-alig jelenik meg, a páciensközpontú egészségügy kialakítása mindenütt a világon nagyon nehézkesen halad, a hagyományos beavatkozásközpontú rendszer masszívan ellenáll. Az orvos eldönti, hogy a betegnek mire van szüksége és elvárja, hogy kövesse az utasításait. Ugyan van ebben változás, szelídült szóhasználatában, és a konzultáció is egyre gyakoribb, összességében a rendszer szervezési és ismeretátadási szemlélete alig változott, még mindig inkább paternalisztikus, mint emberközpontú. Különösen összehasonlítva a szolgáltatások legtöbbjével vagy a személyre szóló online megoldásokkal.
Olyan kutatóként, aki a személyre szabott egészségügyet az egyéni motivációk, a viselkedési közgazdaságtan és az életmód orvoslás szempontjai szerint vizsgálja, egy bizarr összehasonlítás jutott eszembe, ami a lényeget mégis kifejezi: az országos vírusmodell által irányított védekezés szemléletében pontosan megegyezik Ford T-modelljével. Egyenmegoldás.
Ráadásul elfedi a vírus terjedésének legfontosabb jellemzőit, kevés lehetőséget adva a midennapi életbe fenntarthatóan beilleszthető egyéni viselkedésformák megfogalmazására és megtanulására.
Ezzel a szemüveggel nézve az új koronavírus járvány elleni védekezés logikáját, sokkal inkább jellemző Európában a tömegtájékoztatás, egyenviselkedést elváró utasítások, engedelmesség elvárása, mint az egyéni döntések teljes körű támogatása részletes és alapos tájékoztatással, személyre szóló információkkal, pontos visszajelzésekkel és egyéni motivációval, ahogy Távol-Keleten, különösen a kis tigris országokban teszik. Ahol amúgy is sokkal erősebb a közösségi iránti elkötelezettség. A nyugati társadalmak erős individualizmust és én-erősítő magatartást jutalmazó berendezkedése helyett kellene másképp viselkedni, amit egyre többen utasítanak el a növekvő feszültségben. Ez járványellenességben, vírustagadásban, maszkellenességben, a veszélyek viszonylagossá tételében jelentkezik leginkább.
Emellett jelenik meg másik végletként a védekezés és a covid-biztonság túlzott előtérbe helyezése, gyakorlatilag minden más elé. Amire jogosan mondják elemzők, hogy fenntarthatatlanul nagy a társadalmi költsége. Ami munkanélküliségben, költségvetési hiányban, drámaian csökkenő termelésben és fogyasztásban, krónikus betegek egyre gyarapodó számú ellátatlanságában ölt testet. Az évtizedeken át tartó nyugalom és jólét a nyugatot és részben az afelé törekvő régiónkat is kényelmessé tette, lélekben védtelenné tette egészségügyi krízisekkel szemben. Ennek is köszönhető, hogy a politika legtöbb helyen Európában irreálisan nagy és központosított erőfeszítéseket tesz a védekezésre, akár korlátozásokkal és lezárásokkal, akár kommunikációval. Az elemzések szerint minél nagyobb hatalmi távolság mellett, annál kiszámíthatatlanabbul, ellentmondásosabban és annál kisebb eredménnyel.
A társadalom állapota alapvetően határozza meg az új koronavírus járvány kezelésének eredményességét, amit nem hullámokként és főleg nem a fertőzöttek számában érdemes mérni, sokkal inkább a hullámzó járvány teljes időszakára vonatkoztatva a minden okból bekövetkező összhalálozás és társadalmi terhek teljességének figyelembe vételével. A vírussal való együttéléshez szükséges, ellenálló és rugalmas egészségügyi rendszere Európában leginkább Norvégiának, Dániának, Írországnak, Hollandiának és Svédországnak van, míg a legkevésbé igaz mindez Lengyelországra, Magyarországra, Lettországra és Bulgáriára, erős összefüggésben a hatalmi, jövedelmi, nemek és társadalmi rétegek közötti különbségek mértékével.
A rezíliens országok gyorsabban alkalmazkodnak ahhoz, amit már tudunk az új koronavírus terjedéséről és a betegség megelőzésének lehetőségeiről.
Mivel gócpontokban terjed a fertőzés, a teljes bezárkózás helyett ezekre kell fordítani a figyelmet és erőfeszítést. Az egészségügyi és szociális intézményekben magas szintű, a járványügyi szabályokat és elvárásokat teljes mértékben betartó intézkedések kompromisszum nélküli betartására van szükség. Védőfelszerelésekkel, gyakori teljes körű teszteléssel, távolságtartással. A szuperfertőzőnek besorolt események kerülésével, adott esetben átalakításával a fertőzési kockázat csökkentése érdekébben. Fertőzési gócok feltárása esetében gyors és minél teljesebb körű kontaktkutatás, valamint az érintetti körben teljes körű tesztelés, amivel a gócból kiinduló további terjedés elkerülhető. Ezeket csinálják a világon legjobban Dél-Koreában.
Egyéni szinten az egészségmegőrzés a legfontosabb az átlagosnál magasabb szintű odafigyeléssel: zöldségben gazdag, kiegyensúlyozott, állati zsiradékban, cukorban és alkoholban szegény étrend, D-vitamin és C-vitamin pótlása, rendszeres mozgás szabad levegőn, átlagosan 7 óra jó minőségű alvás és stresszkezelés, valamint minél több együtt töltött idő a szeretteinkkel. A covid-tünetek megjelenése esetén azonnali otthonmaradás, hogy senkit ne fertőzzünk meg. Maszkviselés zárt térben közösségben, zsúfolt helyek kerülése, távolságtartás. Az egészségügy frontvonalban dolgozói, az elesettek és a rászorulók támogatása.
Budapest, 2020. szeptember 27.
Dr. Lantos Zoltán, programvezető