A minap egy bejegyzést láttam arról, hogy a járvány szavunkban benne van a mostani helyzet lényege, miszerint a vírus velünk együtt JÁRja a világot, itt van köztünk. A szabadban és rövid idejű felszínes találkozásokkor nem fertőz, annál inkább zsúfolt helyeken, valamint az egészségügyi és szociális intézményekben, és csak rajtunk múlik, hol és mekkora újabb fertőzéshullámok jelennek meg köztünk. Míg a járvány első hónapjaiban a vírus terjedésével, fertőzésének biológiai útjaival, a megbetegedések jellegzetességeivel és a kezelés lehetőségeivel foglalkozott a legtöbb kutatás és elemzés, mára a társadalmi hatásokkal is többet foglalkozunk, ahogy azzal is, a védekezésben milyen tényezőknek van jelentős befolyásoló szerepe.
A Pannon Egyetem néhány munkatársával együtt egy ilyen elemzés során nagy számú globális adat vizsgálatának eredményeként többek között arra jutottunk, hogy
a covid járvány elleni védekezés egyik legfontosabb befolyásoló tényezője a felelősségmegosztás gyakorlata és intézményrendszere.
Azokban az országokban, ahol az erre vonatkozó mutatók magas szintet értek el, hatékonyabban voltak képesek védekezni. A lakosság felnőttként való kezelése, a hiteles és tényszerű tájékoztatás, a távolságtartási szabályok lényegének és okának magyarázata mind elősegíti a lakosság egyéni és közösségi felelősségvállalását, a mostani helyzetben azt eredményezve, hogy bezárkózás nélkül, az együttélés szabályainak módosításával nagy hatékonysággal elkerülhető a társadalom napi működése során a járvány gyorsuló terjedése.
A felelősségmegosztás egészségünkben betöltött szerepének jelentősége beleillik mind az egészségmegőrzés legújabb szemléletébe, mind az egészséget befolyásoló tényezőkről szóló legújabb ismeretünkbe. Egy tavalyi elemzés szerint az egészségügy csupán mintegy 10%-ban járul hozzá az egészségünkhöz az életünk során, míg az egyéni viselkedésnek és a közösségi támogatásnak összesen legalább 2/3-nyi a szerepe. Ezért is kerül egyre inkább előtérbe az egészség kapcsán az egyéni felelősségvállalás támogatása az egészségben eltöltött évek növelésében legsikeresebb országok körében.
A járványkezelés másik kulcseleme a fertőzöttekkel közvetlenül és potenciálisan foglalkozó dolgozók védelme valamennyi egészségügyi és szociális intézményben. Az alap a jó minőségű védőeszközök rendelkezésre bocsátása, azonban emellett a képzésre, tájékoztatásra, helyzetelemző visszajelzésekre is folyamatosan szükség van, ahogy bővülnek a járványkezelésről szóló ismereteink.
Magyarországon az adatok azt mutatják, hogy
az egyéni és közösségi védekezés terén eddig rendkívül fegyelmezettek és eredményesek voltunk.
A társadalom olyan együttműködési tartalékokat mozgósított és a felelősségvállalás olyan szintjét mutatta, amit nagyon-nagyon ritkán tapasztalhatunk meg. Ebben a közösségi média és a családok, lakóközösségek, kisközösségek önszabályozása volt az elsődleges útmutató, aminek fényében a felelősségmegosztás szemléletében járatlan központi kommunikáció bukdácsolása szembetűnő volt.
Az egyéni és közösségi felelősségvállalás a covid kezelésében ma húsbavágóan fontos, és legalább ennyire komolyan kell vennünk a jövőnk szempontjából is. A héten két fenntarthatóságról szóló nemzetközi konferencián vettem részt, amelyek az egészség, a társadalom és a környezet kérdésköreit tárgyalták, és arra a legfontosabb közös tanulságra jutottak, hogy az emberközpontú, fenntartható társadalmunk kulcseleme a felelősség. A döntéseink következményeit mérlegelve a lehetséges térbeli és időbeli hatókört egyaránt ki kell terjesztenünk, nem elég a mára gondolnunk, a cselekedeteink holnapra, sőt holnaputánra gyakorolt hatását is figyelembe kell vennünk.
Budapest, 2020. július 19.
Dr. Lantos Zoltán, programvezető