Hetente megeszünk egy hitelkártyányi műanyagot – mikorműanyag formátumban, tehát úgy, hogy észre sem vesszük. Ez tény. A kérdés az, hogy mit tesz ez velünk?
Pár éve már tudjuk, hogy az emberi szervezetbe is bejutnak ezek az apró műanyagrészecskék, amik 5 mm és 100 nanométer közötti méretű, sokszor szabad szemmel nem is látható dolgok. A legújabb felfedezés az, hogy már az anyatejben is megtalálták őket. Azt azonban még mindig nem tudjuk, hogy milyen hatással vannak az egészségünkre. Merthogy nincsenek egyértelmű eredmények ezzel kapcsolatban.
Annyi biztos, hogy a mikroműanyagok nem természetes részei a környezetünknek és a testünknek. És bár egyelőre még nem bizonyították be, hogy károsak, bizony könnyen lehetnek azok. Ezért nem árt, ha már most elkezdjük csökkenteni a mennyiségüket, amit úgy tudunk a leginkább megtenni, hogy kevesebbet gyártunk belőlük.
A mikroműanyagokat vagy eleve ilyen kicsinek gyártják, például folyadékokba, festékekbe keverik, vagy a nagyobb műanyagok töredeznek, „bomlanak” idővel ilyen apró részekre. A világon eddig megtermelt szinte összes műanyag (kivétel, amit elégettek) még mindig velünk van valamilyen formában, rájuk is igaz az, ami az energiára: nem vész el, csak átalakul. Sajnos jelenleg csak a műanyagok 9 százalékát hasznosítjuk újra. Ez azt jelenti, hogy annyi műanyag van velünk, mint a Gízai Nagy Piramis 1500-szorosa…
De mi lehet a gond?
Több, mint 10 000 féle vegyszert használnak a műanyagok készítésekor, hogy megváltoztassák tulajdonságaikat. Vannak olyanok, amik ha az emberi szervezetbe kerülnek, úgy viselkednek, mint a hormonok – nagyon kevés is elég belőlük, hogy megbolygassák a természetes működésünket. A Bisphenol A (BPA) (szinte minden műanyagban megtalálható) például olyan, mint az ösztrogén. Ennek megfelelően az alacsony spermaszám egyik potenciális oka lehet, de pl. a rák, az ADHD, vagy az elhízás is sok esetben a számlájára írható.
A másik gond, hogy testünk immunválaszt ad a részecskék szervezetünkbe tolakodásakor. A fehérvérsejt nem tudja lebontani a mikroműanyagot, így elpusztul, és kibocsájtja az enzimjeit, amik gyulladást okoznak. A műanyag pedig ott marad. Úgyhogy még több fehér vérsejt lendül támadásba, és így alakul ki a krónikus gyulladás. Rengeteg krónikus betegség kezdődik krónikus gyulladással: rák, szívbetegségek, idegrendszeri betegségek, mint a Parkinson-kór vagy a depresszió. A legkisebb részek a véráramba is bejutnak, és a szívben, az agyban is betegségeket okoznak. Ezt már megfigyeték a textil- és műanyagiparban dolgozóknál.
A mikroműanyagok ráadásul a vírusokat és baktériumokat is segítik, mert a vízben akár 3 napig is túlélnek rajtuk szörfözve ezek a kórokozók.
Mit tehetünk?
Sajnos elkerülni nem tudjuk őket, mert mindenhol ott vannak, csak talán csökkenteni tudjuk a mennyiségüket. Hogyan? Bizonyos ipari vízszűrők képesek 100 százalékosan kiszűrni őket az ivóvízünkből, de nem mindenhol ilyenekkel szűrnek. A házi berendezések is képesek lehetnek erre, de csak óvatosan, ne higyjünk a marketingnek, teszteltessük független laborral vízünket.
Hosszú távon pedig az lehet a megoldás, ha kevesebb műanyagot vásárolunk, amit már megvettünk, újarahasznosítjuk, amit kidobunk, azt pedig szelektíven gyűjtjük.
Nógrád, 2022.11.12.
Mózer-Zima Katalin