A műanyag mindenhol jelen van az életünkben, a csomagolóanyagoktól kezdve a tisztítószivacsokig. Nemrégiben a kutatók egy meglepő új mikroműanyag-forrásra figyeltek fel: a rágógumira.
Egy nemrégiben bemutatott pilot study, amelyet az Amerikai Kémiai Társaság (ACS) 2025-ös tavaszi konferenciáján ismertettek, azt mutatta, hogy mind a természetes, mind a szintetikus rágógumik számos apró műanyag részecskét juttathatnak a nyálba, amit aztán az emberek lenyelhetnek.
A kutatást Sanjay Mohanty, a UCLA mérnöki karának professzora és Lisa Lowe, a doktorandusz hallgató vezette. Céljuk az volt, hogy megértsék, mennyi műanyagnak lehet kitéve az ember, miközben rágógumit rág. Bár a mikroműanyagok—azaz mikrométeres nagyságú műanyag részecskék—különböző mindennapi tárgyakban megtalálhatók, azonban a rágógumi szerepe e részecskék forrásaként eddig nem kapott széleskörű figyelmet.
A rágógumi egy keverék, amely gumi polimereket, édesítőszereket és ízesítőket tartalmaz, a természetes rágógumik növényi alapú polimerekkel, például chicle-lal készülnek, míg a szintetikusakhoz kőolaj alapú polimereket használnak. A kutatók kezdetben arra számítottak, hogy a szintetikus rágógumik több mikroműanyagot bocsátanak ki, mivel azok műanyag alapú összetevőket tartalmaznak. Ennek tesztelésére tíz kereskedelmi forgalomban kapható rágógumi márkát vizsgáltak meg,öt természetes és öt szintetikus anyagból készülőt. A kutatás során minden egyes darabot egyetlen személy rágott meg, hogy minimalizálják a rágási szokások és a nyáltermelés eltéréseiből adódó variabilitást.
Miután egy darabot négy percig rágtak, a kutatók 30 másodperces időközönként nyálmintákat gyűjtöttek, és megmérték a mikroműanyagok mennyiségét minden mintában. Az eredmények meglepőek voltak: mind a természetes, mind a szintetikus rágók hasonló mennyiségű mikroműanyagot bocsátottak ki, akár 600 mikroműanyagot grammonként. Egy nagyobb darab rágógumi—amely jellemzően 2 és 6 gramm között van—akár 3.000 mikroműanyag részecskét is kibocsáthat. Ez azt jelenti, hogy ha valaki évente 160-180 darab rágógumit rág, akár 30.000 mikroműanyagot is lenyelhet.
A leggyakrabban kibocsátott műanyagok a kutatásban a poliolefinek voltak, melyek közé tartozik a polietilén és a polipropilén, ezek mindkét típusú rágógumiban megtalálhatók. Érdekes módon a mikroműanyagok többsége az első két perc alatt szabadult fel, és a nyolcadik percre már a mikroműanyagok 94%-a eltávozott. Ez arra utal, hogy a rágás maga, nem pedig a nyálban lévő enzimek, okozzák a mikroműanyagok leválását.
Bár a mikroműanyagok lenyelésének egészségügyi hatásai még nem egyértelműek, állatkísérletek és humán őssejtekkel végzett kutatások potenciális kárt okozó hatásokat sugallnak. Az igazi kockázatokat a mikroműanyagok fogyasztásával kapcsolatban még vizsgálják, és a tudósok óvatosan arra figyelmeztetnek, hogy több kutatásra van szükség a hosszú távú hatások teljes megértéséhez. Jelenleg Mohanty és Lowe kutatók azt javasolják a fogyasztóknak: ha hosszabb ideig rágnak egy darab rágógumit, kevesebb mikroműanyag szabadul fel, mintha több darabot fogyasztanának.
A személyes egészségi aggályok mellett a használt rágógumi környezeti veszélyt is jelent. Ha a rágót nem megfelelően dobják el, hozzájárulhat a műanyag szennyezéshez, ami arra hívja fel a figyelmet, hogy jobb hulladékkezelési gyakorlatokra van szükség.
Bár még mindig vizsgálják, hogy milyen kockázatot jelenthet a mikroműanyagok fogyasztása, egyre világosabbá válik, hogy a műanyagok jelenléte mindennapjainkban elkerülhetetlen. Kutatások már kimutatták, hogy az emberek évente több ezer mikroműanyagot fogyasztanak ételből, italból és műanyag csomagolásból. Az, hogy még a rágógumi is mikroműanyag forrássá válhat, arra figyelmeztet, hogy mennyire mélyen beágyazódott a műanyag a mindennapi életünkbe.
Bár további kutatásokra van szükség annak megértéséhez, hogy a mikroműanyagok milyen hatással vannak az egészségre, a kutatás egy fontos kérdést vet fel:
Milyen hatással vannak mindennapi szokásaink, mint például a rágógumi fogyasztás, a műanyagok globális terjedésére és az egyéni egészségre?