Már egy éve tart a járvány, miközben általában tevékenyek vagyunk, akár nagyobb terheléssel is, mint korábban, mégis kifolyik az idő az ujjaink között. Van, aki nem tud haladni, van, akinek nem engedik, mások óriási erőfeszítéssel érik el, hogy a felszínen maradjanak, és sokaknak egyszerűen hiányoznak a személyes találkozások, amelyek nélkül üresek a napok. Mintha tartósan helyben járnánk.
Ez a lefojtott állapot önmagában rontja a közérzetünket, olyan, mint amikor mozdulatlanságra kényszerítenek akaratunk ellenére.
A mozdulatlanság és lefojtottság hatását próbálja ki egy otthoni kísérletben. Keressen egy olyan időszakot, amikor inkább kipihentnek és ébernek érzi magát, nem nagyon fáradt és nem álmos. Feküdjön le az ágyra, és próbálja meg, hogy két órán keresztül nem kel fel, és lehetőleg mozdulatlanul fekszik. Azaz ne csináljon semmi mást, csak henyéljen. Gondolhatja, hogy végre, erre várok mióta. Azonban ahogy telik az idő és meg sem mozdul, egyre erősebben fogja tapasztalni, hogy valami furcsa, rossz érzés keríti fokozatosan a hatalmába. Először azt érzi, mintha valami legátolná, majd a közérzete is percről percre egyre rosszabb lesz. Azt fogja érezni, hogy „megőrülök, ha nem kelhetek fel!” Egy idő után nem fogja bírni a negatív irányba sodró aktuális lelkiállapotot, fel fog kelni, és gyors mozdulatokat fog végezni, mintha azokkal kisöpörné a rossz állapotot a testéből és a lelkéből.
A mozdulatlanság már ebben az egyszerű kísérletben is kimutatható változásokat hoz a központi idegrendszerben. A dopamin nevű idegrendszeri ingerületátvivő anyag egyensúlya billen meg igen gyorsan. Nagyon sok feladat mellett a dopamin az agyban kiemelten felelős az úgy nevezett aktivitási folyamatokért – azaz, hogy megmozduljunk, nekiálljunk valaminek, legyen az akár fizikai, akár szellemi tevékenység, és azt pozitívan éljük meg. Aktivitás, beindulás esetén bizonyos idegsejt-csoportok hirtelen nagy mennyiségű dopamint bocsátanak ki magukból, mintegy felpörgetve az elkövetkezendő tevékenységet. A mindennapi életben a haladás tartós hiánya, a megélt krónikus testi vagy lelki mozdulatlanság hosszú távon a dopaminnal kapcsolatos idegsejt-hálózatok működését negatívan befolyásolja. Akinél ez a rendszer érzékenyebb, a motiváció csökken, valamint az elkezdésre és az örömre való képesség sérül.
Gyakori, heti három-ötszöri fizikai aktivitással ezt az ördögi kört meg tudja szakítani. Két-három hét elteltével csökkentheti a tompaságot,
szellemileg frissebbé válik, új ötletek juthatnak az eszébe, vagy erőt nyer belefogni új dolgokba.
Lelkileg ellenállóbb lesz ezekben a nehéz időkben.
Hangsúlyosan fizikai aktivitásról van szó, nem feltétlenül sportról. Egy kiadós tempós séta is megfelel a célnak, ami lehet kutyasétáltatás vagy családtaggal, baráttal, egyedül megvalósított városi séta, mint ahogy az is nagyszerű, ha valamilyen kerti munkát vagy fizikai aktivitást is igénylő barkácsolást végez. A lényeg, hogy megtalálja azt a mozgásformát vagy sporttevékenységet, amelyben Ön jól érzi magát, szívesen végzi, a következő pedig az, hogy végezze ezt lehetőség szerint rendszeresen. Ma korlátozottak a lehetőségek, így a következők közül választhat
Teljesítményorientált mozgásformák: Azoknak, akik az olyan aktivitásokat kedvelik és keresik, amelyekben a teljesítmény bármilyen módon, de mérhető. Ha Ön ebbe a kategóriába tartozónak érzi magát, próbálja ki a futást, teljesítménytúrát, kerékpározást, úgy, hogy minden egyes alkalom után feljegyzi, hogy mekkora utat mennyi idő alatt tett meg. Teljesítménye és teljesítőképességének növekedése így mindig követhető lesz, és a számok jól tükrözik majd a befektetett munka eredményét. Ha kicsit gyakorlottabb, részt vehet virtuális futó- és egyéb rendezvényeken is.
A mozgás, mint az önkifejezés eszköze: Ha számít, hogy a fizikai aktivitással töltött idő jó hangulatban, kellemes társaságban teljen, és/vagy a zenét elengedhetetlennek érzi ahhoz, hogy kikapcsolódjon, akkor a virtuális mozgás órák mellett a tánc lehet az a mozgásforma, ami a legnagyobb örömet és megelégedettséget nyújtja az Ön számára. Próbáljon ki többféle formát, hogy valóban megtalálja azt a néhányat, amelyet a legszívesebben végez.
Napi aktivitáshoz, mindennapos tevékenységhez kapcsolt mozgás: Fizikai aktivitásunkat úgy tudjuk legkönnyebben fokozni, ha a mindennapi élethelyzeteket használjuk ki erre a célra. Ilyen lehet például, ha lift helyett lépcsőt használunk, ha hazafelé leszállunk a buszról, és az utolsó két megállót gyalog tesszük meg, vagy ha autó helyett kerékpárral közlekedünk.
A szabadidő aktív eltöltése: A szabadidőnket is tervezhetjük úgy, hogy az a fizikai aktivitásunk fokozását segítse. Ha a hétvégét a négy fal közötti ücsörgés helyett inkább kirándulással, vízi- vagy kerékpártúrával töltjük, nem csak egészségünkért teszünk sokat, de pótolhatatlan élményekkel is gazdagodunk ezáltal.
A lényeg, hogy a ránk kényszerített tompaságot törjük meg, ami szellemileg és lelkileg is új utakat nyit meg.
Budapest, 2021. január 29.
Dr. Lantos Zoltán, programvezető