„A növekedés néha nem csak a fényből fakad, hanem abból is, hogy megtanulunk megállni a sötétben.”
Az elmúlt évtizedekben a pszichológia egyik központi témája a pozitív életszemlélet, a hála, az optimizmus és a boldogság tudatos fejlesztése. Egy 2022-es tanulmány, amely a pozitív és negatív pszichológia kapcsolatát vizsgálta, azonban egy fontos szempontra hívja fel a figyelmet: a jóllét nem csupán a pozitív érzésekről szól, hanem a negatív tapasztalatok elfogadásáról is.
A kutatás rámutat, hogy a boldogság önmagában nem elég. Ha a pozitivitás elvárássá válik, az bűntudatot vagy érzelmi tagadást szülhet úgy, mintha nem lenne helye a fájdalomnak, a dühnek vagy a veszteségnek. Pedig ezek az érzések is értékes tanítók, a stressz, a csalódás és a szomorúság fejleszti a lelki rugalmasságot (rezilienciát), és mélyíti az empátiát mások iránt.
A valódi jóllét tehát nem a sötétség elutasítása, hanem a fény és árnyék egyensúlya. Az emberi élet természetes része a hullámzás és a lelki egészség éppen abban rejlik, hogy megtanuljuk mindkét oldalt elfogadni.
A modern kultúra gyakran hirdeti, hogy „csak pozitívan” – mintha a boldogság lenne az egyetlen elfogadható állapot. A tudomány azonban mást mond: az árnyékaink elfogadása nem gyengeség, hanem teljesség.
Amikor megengedjük magunknak, hogy tökéletlenek, néha fáradtak vagy szomorúak legyünk, helyet adunk a hitelességnek és az érzelmi rugalmasságnak.
Talán a jóllét nem azt jelenti, hogy mindig jól érezzük magunkat, hanem azt, hogy teljesen átéljük az életet, és felismerjük, hogy a lelki egyensúly nem a viharok elkerüléséről szól, hanem arról, hogy tudjuk: az eső is a növekedés része.